Ma Tomiék leendő új lakását néztük meg, amelyben most folyik a bútorok és légkondik beszerelése. Szép tágas lakás, emeletes, és egy pici hátsó udvar és egy pici előkert is van. Egyébként egy sorház része a lakás, egy külvárosibb városrészben.
Nap közben elsétáltunk a nem túl messze lévő plázába, és ott ebédeltünk egy japán étteremben. Nagyon finom volt az étel, én is pálcikával ettem meg a kaját, és meglepően jól ment ahhoz képest, hogy most próbáltam másodszor a pálcikát (először a szingapúri reptéren próbáltam ki egy kajáldában, amikor a Phuket felé menő gépre vártunk). Tomi szerint én vérbeli japán vagyok, csak rossz helyre születtem :D Szerintem is :) A kaja fenséges volt, a tálalás már önmagában élvezet, és az ételek ízlésesen voltak elhelyezve a tálcán a szép porcelán tányérokban, és nagyon finom volt minden. Valamilyen előre összeálltott konfigurációt választottam, amiben leves, zöldségek, rizs, husi, és valami káposztaféle volt. Ezek mind külön tányérkában. A hús előre fel van szeletelve, hogy kizárólag pálcikával is meg lehessen enni az ételt. Egyébként nem is adnak kést, csak a pálcikákat és egy műanyag kanalat, amivel a levest meg lehet enni.
Nekem nagyon is szimpatikusak azok a dolgok, amik eddig Japánból átjöttek (már Szingapúrban is próbáltunk japán éttermet, és az is jó volt), és amiket Tomi is mesélt róla. Remélem eljutok egyszer japánba is, hogy a sajáét bőrömön is megtapasztalhassam, hogy milyen ott az élet :) Tomi egyébként azt mondja, hogy Japánban volt eddig neki a legjobb, ott érezte magát legjobban.
Kaja után megnéztük a Losers című filmet, angol hanggal és thai felirattal. A feliratot egyáltalán nem értettem (ki gondolta volna :) ), az angol szöveget már jobban, de azért még közel sem 100%-osan. Van még mit javulnom a nyelvértésben :S
Tök érdekes, hogy a film előtt van a királyi párról egy pár perces kisfilm, aminek vetítése alatt fel kell állni. Nem tudom mi történne, ha nem állnék fel, de inkább nem kockáztattam a börtönbüntetést :) A filmet egyébként kb 10-en néztük meg a kb 200 személyes teremben, szóval közel sem volt teltház.
További érdekesség, hogy a mozijegyek ára nem konstans, hanem az ülöhely komfortérzetétől függően változik. Mi a legfelső sorok valamelyikébe kértük a jegyet, mert így csak 80 baht volt. De így még talán jobb is volt, nem szeretek túl közel ülni a vászonhoz.
A film után visszasétáltunk a készülő lakásba, ahol Tomi ellenőrizte, hogy minden megfelelő minőségű-e. Kisebb-nagyobb hibáktól eltekintve minden a tervek szerint haladt.
