HTML

psmith szingapúri kirándulása

psmith szingapúri kirándulása

Friss topikok

  • onetom: kis pontositas: a "kizartak singaporebol" ugy ertendo, h "not eligible to enter under current poli... (2011.08.07. 04:52) fizu
  • suan2: A nyúl éve van most, de nem tudom mit jósolnak a kínaiak, nem tudok kínaiul :) Újságot nem szoktam... (2011.02.09. 04:47) BÚÉK
  • katonadavid: Nice. Lehet látták, hogy kezd borulni az ég és úgy voltak, a Nagy Sensei majd megoldja a helyzetet... (2011.02.02. 16:28) tűzoltó
  • sumani: Örülök, hogy jáccani is van időd és kedved. Nálunk itt havas hideg idő van. Te még mindig rövidgat... (2011.01.24. 08:57) játékok
  • suan2: @sumani: Nem szedtem fel. Bar merlegem nincs, de szvsz nem vagyok sulyosabb, mint amikor eljottem. (2011.01.03. 11:05) KKK

Linkblog

fizu

2011.07.27. 17:21 suan2

Legutóbbi jelentkezésem óta elég sok minden történt. A fontosabb dolgok:

  • kizártak Szingapúrból, mert túl sokat voltam ott
  • ennek megfelelően Thaiföldre jöttem, szerencsére a barátnőm is eljöhetett nem sokkal később Szingapúrból, így most itt éldegélünk
  • kaptam munkát egy Szingapúri cégnél (thx to Tom), de távolról dolgozok, nem kell személyesen jelen lenni (thx to Tom)
  • a cég teljesen hivatalosan akart alkalmazni, így munkavállalási engedélyért (itt EP-nek, vagyis Employment Pass-nak mondják) is adtak be kérelmet
  • az EP kérelmet persze csuklóból visszautasították, de aztán fellebbezés után megadták az engedélyt
  • elmentem Szingapúrba megcsináltatni az EP kártyát (ez a munkavállalói engedélyt igazoló plasztik kártya). Ezzel a kártyával elvileg sokkal egyszerűbb Szingapúrba menni, lehet hogy nem is kell semmit pecsételni az útlevélbe. Azért elvileg, mert még nem próbáltam azóta visszamenni.
  • nyitottam bankszámlát szingapúri banknál, hogy tudja a főnök hova utalni a pénzt
  • megkaptam az első rendes fizetésemet. Igazából ez a fő hír, a többi mellékes :)

2 komment

BÚÉK

2011.02.03. 18:27 suan2

 Ma van a kínai új év napja (február 3), ezért aztán Boldog Új Évet Kívánok minden kedves kínai olvasómnak! Bár van egy olyan érzésem, hogy nincsenek sokan :)

3 komment

tűzoltó

2011.02.02. 14:49 suan2

 Valamelyik nap érdekes dolgot láttam. Éppen mentem biciklivel meglátogatni a barátnőmet, mikor szirénázást hallok. Hát, jött egy tűzoltó, de ne messze az útkereszteződéstől (ahol éppen átmentem a "zebrán") kikapcsolta a szirénát, és megállt a piros lámpánál. Jól van, gondoltam más tűzoltó már biztos eloltotta a tüzet.

Node, amint zöldre váltott a tűzoltónak a lámpa, bekapcsolta a szirénát, majd elindult szép nyugodtan a forgalomban. Újraéledt a tűz, de azért annyira nem égett még, hogy sietni kelljen? Vagy hátha elalszik, ha nem kapkodja el? :D

1 komment

játékok

2011.01.13. 06:39 suan2

Néha játszani is szoktam, jó ha az ember egy kicsit kiléphet a mindennapok egyhangúságából. Nem mintha egyébként nagyon stresszes lennék, elvégre Szingapúrban vagyok, jó idő van, van hol laknom, van mit ennem, van barátnőm, mi kellhetne ennél több? :)

Naszóval a Heroes of Gaia-val játszogatok már jópár hete. Ez egy böngészőben játszható flash alapú játék, a tematikáját tekintve a Heroes of Might and Magic-re hasonlít. Csakhogy multiplayer módon lehet játszani, vagyis lehet más játékosokkal is csatázni. Van rangsor, lehet fejleszteni az épületeket, vannak varázslatok, stb. Szóval majdnem teljesen olyan, mint a HoMM. A harcrendszer a multiplayer lehetőség miatt le van egyszerűsítve egy kicsit (ami mondjuk pont a HoMM lényege volt), de így is kellemes perceket lehet vele eltölteni.

 

A másik játék, amivel néha játszok, az a minecraft. Nehéz lenne összefoglalni hogy milyen is ez a játék, nekem Tom említette pár hete, hogy hallott róla. Az ő elmondása alapján még nem éreztem hogy mitől jó ez a játék, de aztán megnéztem róla pár videót (angol), és én is megszerettem :)

A játék érdekessége, hogy már több mint 1 millióan megvették, annak ellenére hogy még mindig nincs kész! Még csak alfa verzió van belőle. Amúgy java-ban íródik, így megy Mac-en is.

Én offine játszok vele, nappal lehet gyűjtögetni a nyersanyagokat (pl fát vágni), éjjel meg jönnek a zombik, és azokra lehet vadászni. Persze (a játék nevéhez méltóan) a bányászás a fő érdekesség a játékban. Például mikor egy földalatti alagútrendszert találok, akkor annak felderítése remek hangulatot biztosít, főleg ha hallom a barlang mélyéről a zombik hörgését. Félelmetes érzés, hogy nem tudom mit találok a következő kanyar után :)

A föld alatt lehet nyersanyagokat találni, pélául vasércet, aranyat, gyémántot, szenet, amelyekből pajzsot, kardot, vagy éppen csákányt lehet gyártani. De lehet például csillét is készíteni (akár hullámvasútnak is), vagy lehet disznón lovagolni :D Aki szeretné, építhet magának takaros kis házikót, virágoskerttel meg fákkal, vagy éppen kastélyt, szóval a lehetőségek száma szinte végtelen :)

1 komment

MAB

2011.01.13. 06:06 suan2

Ráakadtam erre a magyar websorozatra: MAB. Közvetlen Youtube link az első részre, vagy egy hosszabb leírás a filmről az sg.hu-n.

Szerintem jól sikerült. Legalábbis az eddigi részek jók lettek, mindenképpen megérdemli a sorozat hogy népszerűsítsem egy kicsit. Na nem mintha ezrek olvasnák a blogomat, de hát ennyit tudok tenni :)

Már kint van a 6. rész is.

Szólj hozzá!

murtabak és processing.org

2011.01.03. 11:35 suan2

 Az utóbbi pár napban kétszer is ettünk murtabakot Tomival, ezúttal egy másik helyen. Jó fajták voltak, menyiségre is meg minőségre is. Mondjuk drágábbak is, bár az árak valahogy elég dinamikusan alakulnak, de annyi eddig biztos, hogy 2 murtabak 14 sgd-be kerül.

Kiderült, hogy a halas murtabakhoz adott szósz is valami halpaprikás szerű ételből van, a mutton-os murtabakhoz meg mutton-ból készült szószt adnak. És ez nem mindegy, a halas szósz jobb volt :)

 

Más újdonsággal nem tudok szolgálni. Esetleg annyival, hogy már 2011 van. Ha esetleg valaki nem vette volna észre :)

Meg tegnap voltam én is Hackerspace-ben, mert egy fickó a Processing-ről tartott egy kis beszámolót. Érdekes dolog ez a Processing, csináltam is hozzá egy kis példa alkalmazást, amit itt lehet megnézni (kell hozzá OpenCV is).

Szólj hozzá!

KKK

2010.12.27. 17:29 suan2

Nah, a karácsony is eltelt. Itt amúgy nem nagyon van karácsonyi hangulat, mert elég kevés a keresztény. Hóesés sincs, hideg sincs, szóval nekem egyáltalán nincs olyan érzésem, hogy mindjárt itt van újév. Pedig az közeledik megállíthatatlanul. Új év, új lehetőségek. Aztán majd kiderül, mi lesz belőle :)

Amúgy azért vetemedtem megint írásra, mert egyrészt várok a barátnőmre, másrészt meg meg akartam veletek osztani, hogy ma megint ettem egy murtabak-ot (persze hallal töltve), amiről a malajziai kirándulásunk alkalmával annyira lelkendeztem. És az derült ki, hogy itt Szingapúrban is jól csinálják :) És csak 5 sgd volt, ami nem számít különösebben soknak. A hely amúgy elég lepukkant, közel a masszázs-shophoz, és átellenben szemközt a "Hookers" nevű vendéglátóipari egységgel, ahol - a neve ellenére - én egy "olyan" lányt sem láttam. Bár az is igaz, hogy nem is nagyon kerestem :)

2 komment

winamp

2010.12.25. 03:58 suan2

Felraktam az 5.6-os Winamp-ot, és igencsak kellemes meglepetésként ért, hogy csak 30 MB memóriát fogyaszt, és alig eszik processzort. Lehet, hogy azért, mert a klasszikus skin-t állítottam be?

Mikor még otthon próbálkoztam az 5-ös winamppal, akkor a core2duo-s gépemen zabált 15-20% processzort. Mondjuk az is igaz, hogy ott nem nagyon érdekelt, lévén desktop gépem volt, de most egy atom procis netbookra tettem fel, és itt már számít az akksi idő miatt a CPU használat.

Szóval "like".

Szólj hozzá!

Maláj Barcamp

2010.12.20. 06:56 suan2

Hoppá, kissé régen jelentkeztem :)

Kirándultunk egy kicsit Malajziában az elmúlt 2 napban. Melaka-ban voltunk, és azért mentünk oda, mert volt ott egy Barcamp (azt hiszem korábban már írtam a szingapúri Barcamp-ről). Röviden: jó buli volt az utazás.
 
Kicsit részletesebb beszámoló alant olvasható.
 
Péntek este 18:30 körül indultunk el taxival a woodlands-i buszállomásra. Innen busz vitt minket a határátkelőhöz. Félelmetesen rengeteg ember volt, aki el akarta hagyni Szingapúrt: több mint 1 órát álltunk sorba, mire elviszgették az embereket a határ szingapúri oldalára, ahol kijelentkeztünk az országból. Valamilyen oknál fogva a 170-es számú buszok voltak azok, amelyek nekünk jók voltak. Kérdeztünk embereket, akik sorban álltak, és olyasmit mondtak hogy minden busz ugyanoda viszi az embereket (t.i. a határátkelőhöz), szóval nem teljesen értettem hogy miért éppen abba a sorba álltunk...
Kijelentkezés után egy másik busz átvitt minket a kontinensre, a határ maláj oldalára, ahol bejelentkeztünk az országba. Gond nélkül beengedtek.
Innen egy újabb busszal elmentünk Johor Bahru-ba, a buszállomásra. Itt találkoztunk Preetam-mal, akit errefelé márcsak Mr. Barcamp-nek szólítanak, mivel az utóbbi időben szinte mindegyik Barcamp-en ott volt a környéken, és ő rendezte a szingapúri barcamp-et.
Senki nem fogja kitalálni, hogy mire készültünk a buszállomáson... egy újabb busszal Melaka-ba szerettünk volna eljutni. De kiderült, hogy a közvetlen járatból az aznapi utolsó már elment, így a Kuala Lumpur-ba tartó buszra tudtunk jegyet venni 30 ringgit-ért fejenként (kb 14 sgd), amiről majd Malaka-ban leszállunk.
 
Amíg a buszra várakoztunk a buszállomáson, ettünk valamit. Vannak ott ilyen utcai árúsok, ahol ettem egy nagyon fincsi tonhalas murtabak-ot, ami 5 ringgit-be került (kicsit kevesebb mint 2.5 sgd). Bőven megérte az árát :) Mire végeztünk a kajával, pont mentünk a buszra. De mint kiderült kár volt sietni, mert a buszon még vártunk kb fél órát. Na, de egyszer csak elindultunk... ekkor derült ki, hogy a busz igencsak nem mai darab lehetett, merthogy éktelenül nyikorgott valami, feltehetően a lengéscsillapító. Amúgy sem tudok a buszon aludni, de ez aztán méginkább lehetetlenné tette. Nem mellesleg a légkondi is olyan erős volt, hogy két pólóban, törölközővel takarózva is fáztam. Úgy, hogy a közvetlen ránk jövő légkondi el volt zárva. De a busz közepén fújták be a dermesztő hideget...
 
Na mindegy, kb 4 óra alatt elérkeztünk arra a pontra, ahol leszálltunk a buszról (talán 6-an szálltunk le itt a harmincvalahány utasból). Ez azt jelenti, hogy ahol az autópálya (lehet hogy inkább csak autóút) elágazik Melaka felé, ott megállt a busz, és leugráltunk róla, majd az út mentén elsétáltunk a közeli autópálya fizető kapukhoz, majd valami vendéglő szerűséghez. Számomra meglepő módon malajziában nem lehet csak úgy taxit hívni, ott (még?) nincs rendesen kiépítve a diszpécser hálózat. Szerintem ez fasszág, nem értem hogy tudnak így közlekedni. Na mindegy, fél óra múlva sikerült egy taxit fogni, hajnali 2 körül, aki éppen JB-ből (Johor Bahru rövidítve, errefelé mindenki csak JB-nek, vagyis dzséjbí-nek mondja) jött hazafelé.
Ő elvitt minket a városig, ahol Preetam kinézett egy jó kis hotelt: Kings Hotel. Minden nagyon szép és jó. Lett volna, ha van üres szobájuk. Csakhogy nem volt. Preetam még nem tapasztalt ilyesmit (pedig ő aztán rengeteg felé járkál) hogy egy maláj hotel tele van, így eszébe sem jutott előre foglalni. Viszont a taxi meg közbe elment, és a hoteles csaj nem tudott taxit hívni. Még jó hogy én benyögtem a taxiban hogy éhes vagyok, így megálltunk egy McDonald's-nál egy kis utánpótlásért. Jobb híján leültünk egy (aznapra már bezárt) kávézóban, amelyik a hotelhez tartozik, és van nyitott helyisége, ahol voltak asztalok meg székek. Kicsit később Preetam meg akarta próbálni rábeszélni a recepciós csajt, hogy valami megoldást találjon már ki, de közben ő is lefeküdt aludni... Mármint a csaj.
Szóval ott vártunk reggelig, Tomi tudott aludni egy pár órát az összetolt székeken, de nekem nem sikerült sajna.
Reggel felültünk egy buszra, ahol elmentünk a végállomásig. A buszon külön ember volt a jegyárús, nem lőcsölték rá ezt is a buszvezetőre, mint odahaza. Egy jegy 1.7 ringgit volt. A busz 1 ajtós volt egyébként, és szerintem lehetett vagy 30 éves, mert csomó helyen lejött már a festék, de legalább nem nyikorgott. A leszállási szándékunkat úgy kell jelezni (vagy legalábbis a többi utas úgy csinálta), hogy szólni kell a jegyárúsító fickónak (aki amúgy a buszvezető mögötti ülésen ült), aki a mennyezeten megnyom egy gombot, ami berregő hangot ad, amit hall a sofőr, és megáll a következő megállónál. De hogy miért nem bekiabálásos alapon megy a dolog, azt nem értettem, hiszen a sofőrnek nincs fülkéje, egy légtér az egész busz...
Naszóval a busz végállomásra megérkeztünk kb reggel 8 óra felé, ahonnan taxival bementünk a városközpontba, és kerestünk egy szállodát. A taxi tán 20 RM volt összesen (RM a "ringgit malaysia" rövidítése, így van rajta a bankjegyeken is). A szálloda 3 ágyas volt, 240 RM-be került 1 nap (csak 1 napra vettük ki, mivel vasárnap már jöttünk vissza).
Aludtunk egy kicsit, majd lementünk enni. A szálloda amúgy itt van a térképen.
Látható, hogy mellette van valami kajálda, oda sikerült bemennem. A google maps-en van hozzá értékelés, amely szerint pocsék a kaja ott. És tényleg. De legalább drága is volt, 7.9 RM.
Kaja után én még mindig nagyon álmos és fáradt voltam, így visszamentem a hotelbe és aludtam tovább, a többiek elmentek a barcamp-re. Ez talán kora délután lehetett, de már nem emlékszem mikor, túl fáradt voltam.
A barcamp után afterparty volt valahol, nem messze a hoteltől, és az volt a tervem hogy oda azért megpróbálok elmenni. Na, ez nem jött össze, valahogy sose sikerült megfelelően koordinálni a csapatmozgásokat (sms-ben, mert a telefon vonal valamiért nagyon ratyi volt), így aztán csak jártam egyet a városban, meg elmentem vacsorázni. A vacsorát egy turistás helyen ejtettem meg, de így is csak 17 RM volt mindössze, és legalább jó volt. Szóval csak mászkáltam, meg csináltam pár fényképet az érdekesebb dolgokról. Szép a város amúgy, sok látnivaló volt még éjjel is, bár az is igaz hogy a túristák által kedveltebb helyeket látogattam meg.
Esetleg néhányan csodálkozva olvassák, hogy egy idegen városban, éjjel, egyedül hogy mertem csak úgy "mászkálni". Hát volt nálam telefon, amelyben van gps, és a google maps-ban letöltöttem a város azon részét, amelyben voltam. Így mindig pontosan nyomon tudtam követni hogy hol vagyok, és hogy hova szeretnék elmenni. A google maps van olyan rendes, hogy internet nélkül is megjeleníti a térképet, egyszerűen a letöltött képeket mutatja meg. A hotelt meg bejelöltem hogy hol van, így nem tévedtem el.
Közben tovább egyeztettem Tommal hogy éppen hol járnak, meg én hol vagyok, de nem sikerült összetalálkoznunk.
Rossz irányba indultam el, és bejártam egy nem annyira népszerű részét is Melaka-nak: nem olyan nagyon vészes a környék, bár kicsit félelmetesek a kihalt szűk kis utcák, de azért nem történt semmi baj. Az elugottabb utcák elég koszosak, és a házak is elég rozzantak néhol, de azért még bőven elviselhető. Főleg, hogy malajziában szinte mindenki beszél angolul, így nem nehéz megértetni magamat. És nem mellesleg ők is a latin betűkészletet használják, így még ha nem is tudok valamit, azért legalább elolvasni el tudom, és meg tudok kérdezni valakit. Ilyen szempontból jobb, mint thaiföld.
Mászkálás után visszamentem a hotelbe, mert már megint nagyon fáradt voltam. Tomiék hajnali 2 körül értek vissza a szállodába, ezután már csak aludtunk.
Reggek kijelentkeztünk a szállodából, majd elmentünk a barcamp-re (ha már egyszer ezért jöttünk ide :)), ami kis hangulatos volt, nem voltak sokan. Meghallgattam pár előadást, meg beszéltem pár emberrel, meg volt ebéd is, szal teljesen zsír volt a dolog. Kár hogy a szombati napon nem sikerült rendesen részt vennünk, mert érdekes dolgokat tudtam meg.
16 óra felé elindultunk hazafelé, hogy ne érjünk vissza túl későn Szingapúrba. A visszafelé jövet az odaút tulajdonképpeni tükörképe volt, vagyis:
- taxi a buszállomásig, 15 RM (bár ez egy másik buszállomás, de itt is ettem egy tonhalas murtabak-ot. Megtetszett, na :))
- busszal el JB-be az ottani buszállomásig, 19 RM / fő
- innen tovább a maláj határra a 170-es busszal
- kijelentkezés után, a határ túloldalán, a két határ között szintén a 170-es busszal mentünk tovább
- a szingapúri határon átjőve (ki gondolta volna?) a 170-es busszal elmentünk a lakásunktól nem túl messze levő helyre, ahonnan simán hazasétáltunk.
Közben persze minden buszra hosszabbnál hosszabb sorok voltak, úgyhogy éjfél felé értünk haza.
Ezek a határra menő buszok egyábként a szingapúri EzLink kártyával használhatók, a maláj oldalon lévők is, és oda-vissza összesen került 3-4 sgd-be.
 
Összefoglalva, ez a kis kirándulás összesen kb 100 sgd-be került, ami ahhoz képest nem sok, hogy a thaiföldi útjainkon a repülőjegy önmagában 250 sgd körül volt. Szép hely Malajzia, és a maláj csajok is szépek, szóval még szeretnék visszatérni ide :)

1 komment

agile vacsora

2010.09.30. 16:25 suan2

 Tegnap este voltunk Agile Meetingen, ahol sokan mondtak mindenfajta fura dolgot, de persze az Agile volt a legfontosabb benne. Na jó, nem tudok több értelmes (?) ékezetmentes mondatot összehozni. Majd máskor, amikor pihentebb vagyok :)

Szóval Agile. Kiderült, hogy az Agile fő lényege az, hogy az ügyféllel minél sűrűbben történjen eszmecsere arról, hogy jó irányba megy-e a fejlesztés. Ennek a Pivotal Labs által favorizált változata az, hogy az ügyfél ott van a munkahelyen, és tevékenyen részt vesz a fejlesztésben (a Pair Programming-ban ő az egyik pár). Persze ez elég extrém, de lehet finomítani úgy, hogy például heti 1 nap az ügyféllel való megbeszélés: a nap egyik felében megmutatják az utóbbi héten elért fejlesztéseket, a másik felében eldöntik hogy a következő héten mit kell csinálni. Pusztán ettől, hogy gyakori kommunikáció történik az ügyféllel, már Agile-nak lehet tekinteni a fejlesztést.

Azt mondták a többiek, hogy elég nehéz meggyőzni a vevőt arról, hogy az Agile az neki is jó. Az egyik legfontosabb indok, amit hallottam, hogy az Agile-lal az ügyfél (szinte) bármikor mondhatja azt, hogy az eddig elkészített fícsörök neki elegendőek, nem kell tovább fejleszteni. Ha úgy kezdték a fejlesztést, hogy a legfontosabb dolgokat fejlesztették le először, akkor ez az állapot jó eséllyel a teljes fícsörkészlet kifejlesztése előtt be fog következni.

Míg ha ugyanezt egy hagyományos fejlesztési módszertannal csinálják, vagyis hogy előre megmondják és elkészíttetik a teljes fícsörkészletet, akkor csak a termék elkészülte után derül ki hogy a felére nem is lenne szükség, vagy esetleg jópár dolgot másképpen kellene csinálni. Ez az ügyfélnek kidobott pénz, miközben ugyanannyi vagy esetleg kevesebb pénzért és kevesebb idő alatt a számára tökéletes programot is megszerezhette volna.

Persze az ügyfél részéről az Agile nagyobb odafigyelést és törődést igényel (hiszen foyamatosan felügyeli a munkát, vagy heti 1 napja legalább rámegy), de ha jól csinálják, akkor ez bőven megtérül a számára.

 

Ha az Agile-t kombináljuk BDD-vel, Continuous Integration-nel és Continuous Deployment-tel, akkor az ügyfél tényleg bármikor mondhatja azt hogy hagyjuk abba a fejlesztést, mert neki ennyi elég. Vagy esetleg egyelőre nincs több pénz, és majd később folytatják.

És hogy mindez miért éri meg a fejlesztő cégnek? Ez egy érdekes kérdés, de erről nem volt szó tegnap. Szerintem ott éri meg, hogy az ügyfél elégedettebb lesz, ezáltal növelve a cég esetleges szájhagyomány útján történő "reklámozását". Valamint esetleges új megrendeléseket is adhat, látván hogy a végtermék számára sokkal jobb. Plusz, a cég portfóliójában is jobban mutat egy olyan elkészült projekt, amivel az ügyfél teljesen elégedett. Tehát szerintem ez mindkét oldal számára előnyös.

Biztosan vannak hátrányai is az Agile technikának, erről még nem volt szó. Talán majd egy másik alkalommal, mert az a terv, hogy havonta lesz egy ilyen gyűlés.

 

Felmerült az a kérdés is, hogy az állami megrendeléseket hogyan lehetne Agile módszertanra átállítani. Megoldást nem találtunk rá, pedig az ilyen megrendelésekre rengeteg pénz elmegy (dollár tíz- vagy százmilliók), és jó eséllyel ennek a pénznek elég nagy részéért használhatatlan vagy éppen szükségtelen szoftvereket kap a megrendelő. Ez mondjuk egyrészt jó, mert munkahelyet teremt, másrészt viszont feleslegesen pazarolja a pénzt. Az adófizetők pénzét.

 

Szóba került a Planning Poker is, hogy a fejlesztők megbecsülik hogy egy adott feature kifejelsztése mennyi időbe kerül. Ha valaki nagyon eltérő becslést ad, akkor annak el kell mondania, hogy miért annyit becsült. Lehet, hogy ő tud valamit, amit a többiek nem, ami miatt esetleg át kell gondolni annak a fícsörnek a fejlesztését. Ezzel kapcsolatban az derült ki, hogy itt nem az a lényeg, hogy a fícsörökhöz idő legyen becsülve, hanem hogy növelje a fejlesztők közötti kommunikációt. Hiszen nincs két egyforma ember, mindenki más tapasztalatokkal rendelkezik, és az ilyen alkalmak segítik a tapasztalatcserét. És mellesleg még az időbecslések is készen lesznek :) És vélhetően még pontosak is lesznek ezek a becslések :)

 

Sok ismerős arccal találkoztunk amúgy, Tomi is ott volt, és eljött pár munkatársa is (pontosabban fogalmazva: mi 4-en egy taxival mentünk :) ). Úgy tűnik, hogy ők is (mármint Tomi munkatársai) rájöttek arra, hogy az Agile és a BDD nem hülyeség. Talán sikerül őket rávenni Tominak arra, hogy végre legyenek tesztek. Nekik ugyan nincs konkrét megrendelőjük, így az Agile egy kicsit féllábon áll, de ha saját maguk beszélik meg és értékelik rendszeresen a fejlesztést, akkor sokat profitálhatnának belőle.

 

A gyűlés után elmentünk vacsorázni. Több-kevesebb taxizás és gyaloglás után eljutottunk egy foodcourt-ra, ahol ettem egy nagyon rossz kaját. A nevére már nem emlékszem, de paradicsomos-édes-zöldséges-sertés volt egy tükörtojással és rizzsel. A rizs és a tojás jó volt :) A zöldségek és a husi valami szósszal volt leöntve, aminek túl erőteljes volt az íze (édes, sós és paradicsomos), és a zöldségek mintha erjedtek lettek volna. A husi is ehető volt, de a szósz eléggé elrontotta. De mivel éhes voltam, így megettem :)

Tomi valamilyen Hor Fun-t rendelt, ettem belőle egy kanállal, de az meg olyan volt, mint amit odaégettek. És a többiek szerint annak ilyennek kell lennie. Zsír... Ha jól emlékszek, akkor maláj kajálda volt, de nem lett a kedvencem.

És, hogy mitől Agile ez a vacsora? Hát mert az eredetileg eltervezett célpont már be volt zárva (este 10 elmúlt már), és azután egymást kérdezgettük, hogy akkor most merre? Így mi voltunk az ügyfél is, és 5 percenként értesültünk a legfrissebb eredményekről, és módosíthattunk a célponton. Igaz, hogy fejlesztés nem volt, de attól ez még bizony Agile vacsora volt :)

3 komment

anno1777

2010.09.30. 13:44 suan2

Egy böngészős játék valódi pénzért: anno1777

Még csak nemrég kezdtem, de érdekesnek tűnik :) Ha valaki regisztrálni szeretne, használja a linkemet (nem lehet meghívó nélkül regisztrálni a játékba). A ti bevételetekből 10%-ot én kapok, tehát regisztráljatok és játsszatok bátran :)

Szólj hozzá!

munka és konferenciák

2010.09.25. 13:54 suan2

Az utóbbi időben kicsit elmaradtam a bloggolással, ezért most pótolom :) Előrebocsájtom, hogy szakmai lesz ez a post.

Napjaim munkával és ehhez kapcsolódó tanulással telnek. Például kezdem egyre jobban azt érezni, hogy a BDD (Behaviour Driven Development, ez egy fajtája a TDD-nek vagyis Test Driven Development-nek) az, amire nekem szükségem van ahhoz hogy minőségileg jó forráskódot tudjak írni. Mivel a jelenlegi munka Python és Google App Engine felhasználásával készül, így nem tudom használni a Cucumber-t mert az Ruby-hoz készült. De szerencsére valaki készített a Pythonhoz is egy Cucumber szerű dolgot, ennek neve: Lettuce. Ez egy nagyon primitív kis program, ami dekorátorok használatával meglehetősen egyszerűvé teszi a tesztek írását.

Nekem sokkal jobban bejön ez a fajta megközelítés, mint a "hagyományos" fejlesztési módszertan, mivel hagyományos esetben sosem készülnek tesztek, mondván hogy majd a végén megcsináljuk, de aztán ez rendszerint elmarad. BDD esetén a tesztek programozási nyelvtől független nyelven kerülnek megírásra, emiatt akár az ügyfél számára is értelmezhetőek. Ha jön egy új munkatárs, akkor ő is könnyebben értelmezi az angol/magyar szöveget, mint a forráskódot.

És nem-mellesleg, ha a rendszert újra szeretnénk írni egy más platformon (mert például Google App Engine helyett váltanánk Amazon Web Services-re, azt gondolván hogy az olcsóbb lesz), akkor az alkalmazás logikája és a tesztek már előre készen vannak! Csak a forráskódot kell megírni és kész az új verzió, ami nem kis előny. A forráskódot is kevésbé kell kommentezni, mivel kis részekre van darabolva a forrás, és a tesztekben le van írva hogy mi hogy működik. Tehát ha úgy nézzük, akkor a hagyományos kommentek helyett a számítógép számára is érthető szöveget írunk (Cucumber-ben vagy Lettuce-ban), ami kb ugyanakkora munka, csak így a gép ellenőrizni tudja a programunk működését. Másképpen fogalmazva, a kommentelés kidobott idő, mivel az a gép számára nem értelmezhető módon írja le a program működését.

Ráadásul számomra sokkal nehezebb és unalmasabb Unit tesztet írni, mivel a tesztek jó nagyok lesznek (mondván, hogy ha már előkészítettem az adatokat, akkor már több dolgot is letesztelek, nem csak egyet), emiatt átláthatatlan és karbantarthatatlan lesz. És a Unit teszteket is tele kell rakni kommenttel hogy melyik rész mit is akar tesztelni, ami megint csak kidobott idő.

A Lettuce még elég kezdeti stádiumban van, emiatt egy kis kiegészítésre szorult a részemről, amit egyszer majd meg fogok osztani a közösséggel :)

 

Ezen kívül, amikor van valami rendezvény, akkor arra elmegyünk Tomival. Ezen a héten volt jónéhány:

- CloudCamp, ahol Cloud Computing-gal kapcsolatos dolgokról volt szó

- Singtel Accelerate. Például szerepelt Mitchell Baker, a Mozilla alapítvány elnöke, aki utána a HackerspaceSG-be is elment, és személyesen lehetett vele beszélni. Magyarországon erre mikor lenne esélyem??

Itt találkoztam másodjára Benjamin Scherrey-vel is, aki az első délkelet-ázsiai szoftverfejlesztő cég tulajdonosa, akik Agile Development-tel fejlesztenek (nem ellenőriztem le, ő mondta így). Javarészt ők is Python-t és Django-t használnak, szóval vele érdemes kooperáálni, 6 éves tapasztalatuk van.

- és a Founder Insitute-nak volt egy összeröffenése tegnap, ahol a mint.com alapítója mesélte el a cégalapítással kapcsolatos tapasztalatait. 3 éve alapította a céget, ami mára 170 millió dollárt ér, szóval érdemes hallgatni rá.

Ezek az események, (amellett hogy érdekes és hasznos információkat lehet itt hallani) arra is jók, hogy ismerkedjünk más emberekkel. Ezt a részét hívják Networking-nek, és általában direkt hagynak rá időt a rendezvények szervezői. Esetleg pontenciális támogatókat is szerezhetünk a projektjeinkhez. Nem feltétlen anyagi támogatásra gondolok itt, hanem inkább technológiai, vagy akár csak ötlet szintjén tudják segíteni az embert.

Például megosztottuk egymással az alkalmazott fejlesztési módszertant, vagy ötleteket kaptunk hogy egyes problémákra milyen megoldást ismernek.

 

Összefoglalva a dolgot, már csak az ilyen rendezvények miatt is érdemes volt kijönni Szingapúrba. Mondhatni kinyílt a szemem, látván hogy van élet a PHP-n, Java-n, JBoss-on és saját szervereken túl is.

Otthon például sosem gondoltam azt, hogy a Cloud Computing az egy hasznos dolog lenne. Mindig azt hittem hogy ez csak egy jól hangzó "lófaszbingós" dolog, amit mostanában előszeretettel használnak. De kiderült hogy az egy nagyon is jó dolog, adott esetben érdemes lehet használni. Persze nem ez a Silver Bullet, ami mindent megold. A Singtel Accelerate-en az egyik cég elnöke azt mondta, hogy ők az AWS-t használják, 2000 szerverük van, és ennek havi költsége 7ezer dollár. Korábban saját szerverekkel dolgoztak, amelynek havi költsége kb 70ezer dollár volt. Szóval náluk konkrét nyereséget hozott a Cloud Computing használata.

Másik dolog pédául, hogy a BDD eléggé el van hanyagolva Magyarországon. Mintha, valamilyen oknál fogva nem mernék alkalmazni a külföldön már bevált technikákat.

Errefelé sokat beszélnek például a Pair Programming-ról is, ami azt jelenti hogy két programozó ugyanazon a gépen és monitoron együtt dolgozik. Vagyis az egyikük már a teszt vagy forráskód megírásának pillanatában ellenőrzi, hogy amit a társa ír, az jó-e. Ezzel drasztikus mértékben lehet csökkenteni a bugok számát, elősegítve ezzel a hibamentes(ebb) szoftverek elkészültét, és csökkentve a karbantartás költségét.

A Pivotal Labs ennek a legnagyobb híve errefelé, ők fejlesztették ki a Pivotal Tracker-t is, ami a szoftverek életciklusának menedzselésére használható ingyenes eszköz. Például erről sem hallottam Magyarországon, de ezt én is használom mostanában, és tényleg jó cucc.

Ezt a Pair Programming-ot még nem tudtam élőben kipróbálni, de mindenképpen meg szeretném tapasztalni, hogy milyen. A Pivotal Labs szerint a Pair Programming-ban részt vevők teljesítménye 3-5-szöröse az egyedül dolgozó programozókhoz képest. Tehát a párosodással növelik a hatékonyságot, annak ellenére, hogy látszólag az egyik ember csak ott ül, és nem csinál semmit.

 

Mindezek miatt azt kell mondjam, hogy sajnálom hogy nem jöttem ki már sokkal hamarabb. Tomi már 2 éve is mondta hogy jöjjek, mert érdemes lenne, de akkor még nyuszi voltam. Hiba volt.

És akkor még nem is említettem az itteni lányokat, mint vonzerőt :)

4 komment

munka

2010.08.17. 18:47 suan2

Amióta visszajöttünk Thaiföldről, azóta nem nagyon értem rá semmire, mert dolgozok. Ha már lesz eredménye a munkának (= megkaptam az első fizut :-)), akkor majd írok róla, addig inkább nem.

3 komment

Thaiföld újra

2010.08.17. 18:39 suan2

Múlt hónap végén voltunk Thaiföldön. Tomi lányának volt egy szereplése az iskolai sportnapon. Ez Trang megyében volt, ami délkeletre van Phukettől, ahol múltkor voltunk.

Hat Yai-ba mentünk repülővel, ilyen a repülőtér:

Onnan mikrobusz vitt el minket a buszállomásra, ahol egy "távolsági busszal" (ami egyébként szintén mikrobusz) mentünk Trang-ba. Illetve még előtte kiszálltunk, mert Trang előtt kell lekanyarodni a faluhoz, ahol Tomi lánya és anyósa lakik.

Ott egyébként az a szokás, hogy a távolsági buszoknak nincsenek előre kijelölt megállóhelyei, hanem mondani kell a sofőrnek, hogy hol szeretnél kiszállni. Na ez nem volt egyszerű, mivel egyikünk sem nagyon tud thai-ul, az ottaniak meg persze alig tudnak angolul. Szóval felhívta Tomi a rokont, aki jött értünk autóval, és odaadta a telefont a sofőrnek, és ők lebeszélték egymással :)

Egyik buszról sincs sajnos képem, de talán jobb is, mert elmenne a kedvetek Thaiföldtől :)

Ez az a ház, ahol laktunk (a terepjáró mellett, az a szürke autó Tomiék autója):

A sportnapról is pár kép.

Bionee, és a barátnői:

A teljes iskolai csapat a felvonulás meg sportolás előtt (a háttérben az ott én volnék):

Bionee, a felvonulás élén:

Egy másik lány hasonló ruhában, mint Bionee. Kicsit "másképp" áll neki a ruha:

Volt táncos műsor is (meg persze jópáran beszédet is mondtak, de arról nem csináltam képeket, mert úgyse érdekel senkit :-) ):

Ebédszünetben egy kislány nagyon érdeklődött irántunk, mint egyetlen fehér emberek iránt. Titokban fényképeztek minket, amikor úgy gondolták hogy nem látjuk. Aztán Tomi modellt állt:

"A FÜL" :-)

Bionee, amint épp a csapatot bíztatja gyorsabb futásra:

Udaa, Bionee legjobb barátnője első helyezett lett az egyik futóversenyben. Mert persze van rendes ceremónia díjátadással, nem ám csak úgy futnak, "oszt jóvan" :) Sőt, annyira komoly a dolog, hogy a futóversenyen még bírók is voltak, akik zászlókat lengettek, ha mindenki készen állt, meg volt célszalag is. Szóval megadták a módját a sportnapnak, nem úgy mint odahaza.

Bionee, díjátvétel közben. Minden csapat kapott valami díjat egyébként, addig osztogatták a díjakat (volt bőven amúgy).

 

Mindemellett jártunk erre-arra, például láttunk macskát a boltban:

Bee bátyjának van banánfája is:

Megmutattuk a rokonoknak az iPhone-t, eléggé nagy érdeklődés övezte :-)

Hazafelé menet, egy út menti kis boltnál vártuk a buszt, ami átvitt minket Hat Yai-ba (igen, kicsit leégtem):

Hat Yai-ban a repülőtérre még kisebb "busszal" mentünk. Kívülről nincs fotó sajna, pedig poénos, ez egy platós kisteherautó, aminek a hátulján van pad. Meg persze ponyva, hogy ne ázzunk meg ha esne az eső.

Szólj hozzá!

hazai

2010.07.17. 15:32 suan2

Leugrottunk a boltba "color safe bleach"-et venni (ami olyan hypo, ami nem viszi ki a színes ruhák színét), és ha már ott voltunk akkor vettünk kaját is. És közben érdekességet láttunk:

 Tudom, hogy mindenki a csajszit nézi, de a pick szalámi a lényeg :) Hogy még a világnak a másik felén is lehet magyar terméket kapni. Mondjuk elég durva ára van, az a szeletelt csomag 10 sgd, a rúd meg kb 19 dolcsi. Gondolom nem egy slágertermék, de azért kellemes meglepetés volt.

A csajt sajnos nem sikerült rábeszélni, hogy eljöjjön hozzánk megkóstolni a szalámit. Talán majd legközelebb ;)

Szólj hozzá!

szülinap

2010.07.17. 15:24 suan2

Tom születésnapja alkalmából elmentünk egy drága étterembe kagylót, rákot meg halat enni. A kagyló egészen finom volt (ez ugye nyersen van, mindenféle hőkezelés nélkül), bár már konzerves kagylót ettem otthon is. A rák és a hal is jó nagy volt, saját kezűleg választottuk ki, hogy melyiket szeretnénk megenni. Ez egy kicsit morbid...

Egy kép a kajáról (a kagylóról nincs kép):

Egy kép a születésnaposról, meg a feleségéről:

És egy kép rólunk:

Sajnos elfelejtettem magammal vinni a fényképezőgépemet, így a képek az iPhone-nal készültek, azért ennyire rossz minőségű :(

10 komment

East Coast Park

2010.07.17. 15:07 suan2

Még múlt héten elmentünk egyet tekerni az East Coast Park-ra. Ez Szingapúr délkeleti részén a tengerpart mentén végig húzódó park, ami biciklivel remekül bejárható.

Van róla egy kép is:

A part mentén sok érdekességet lehet látni, például van horgász részleg is, ahol elképesztően sokan vannak, és mind horgásznak:

 Valaki fogott is egy halat éppen, amikor ott voltunk. Egészen nagy érdeklődéssel követték az emberek ezt az eseményt, valószínűleg ritkaságnak számít, ha valakinek kapása van:

 Közben persze még a horgászó emberek között is sok nagyon szép csajt lehet látni, de ez már szinte természetes, akárhova is megy az ember :)

Aztán folytattuk a túrát, és elmentünk egészen az északkeleti régióig, végig a repülőtér mellett. Láttunk is jópár repülőt, amelyek éppen akkor szálltak fel. Sötétedett már akkor, így nem tudtam lefényképezni őket. A kisgépek amúgy elég halkak, de volt egy böhömnagy Boeing is, 4 hajtóművel, annak azért volt rendesen hangja :) A reptér mellett visszatekintve az úton, láttuk hogy milyen bazi hosszú is volt az utunk:

 A hosszú biciklizés után beültünk halfejet enni. Egyáltalán nem hangzik jól, de nagyon finom volt, és aránylag nem is drága (már nem emlékszek hogy mennyi volt). A halfej így nézett ki:

Nagyjából ez volt a teljes útvonal, amit bejártunk: link. Ugyanez műholdképpel, ahol látszik a repülőtér. Amikor ettük a kaját, akkor majdnem a fejünk felett húztak el a gépek :)

Szólj hozzá!

közlekedés

2010.07.15. 09:35 suan2

A szingapúri közlekedésről írnék pár szót.
Első és legfontosabb dolog, hogy itt baloldali közlekedés van. Emiatt néha rossz irányból várom a "támadást", vagyis amikor átmegyek az úton akkor néha balról várom a közeledő autót, és jobbra el se nézek... De eddig még nem volt ebből baj.
Gyalogosként a közlekedési morál is egészen másnak tűnik, mint otthon: nincsenek idegeskedő autósok ha valamiért várni kell egy fél percet a gyalogosra; nincs dudálás csak nagyon ritkán; átengednek a zebrán, ha látják hogy ott állok. Szóval lenne még mit tanulni a magyarságnak :)
A közlekedési lámpák amúgy nincsenek túlbonyolítva: egyszerűen az útkereszteződésben egyszerre mindig csak egy irányból mehetnek az autók, de akkor mindenfelé. Szerintem emiatt van sok egyirányú út, hogy a kereszteződésben ne kelljen a lámpára olyan sokat várni. 5-6 sávos egyirányú utak is vannak. Elég ritkán van olyan, hogy egy kereszteződésben az egymással szemben egyenesen haladó forgalmat egyszerre engednék el a lámpák (ellentétben például Szegeddel, ahol ez nagyon jellemző). Egyébként ugyanez a helyzet Thaifölddel is, ott is ugyanígy van megoldva a lámpázás, csak ott még ki van egészítve a lámpa a várakozást és a zöld lámpa hosszát jelző visszaszámlálóval. Volt olyan, ahol 65 mp volt a zöld lámpa (viszont a piros meg százvalahány volt...).
A zöld lámpa a gyalogosokra is vonatkozik (de persze külön lámpájuk van), és a kanyarodó autósok szépen türelmesen kivárják, amíg az emberek átérnek a lámpán. Általában akkor sem "húznak át" a gyalogosok között, ha egyébként simán elférnének. Számomra ez nagyon fura :)
Autóból egyébként valami elképesztő áradat van, tehát nem azért ilyen nyugodtak az autósok, mert csekély a forgalom. Csúcsidőben szinte minden úton rengeteg autó van, éjjel jobbára csak taxik és buszok járnak.

Taxiban ülve viszont már tapasztaltam némi negatívumot is: a közlekedő autósok csak a gyalogosokkal előzékenyek, egymással egyáltalán nem! Például ha a taxis át akar sorolni a mellettünk lévő sávba, akkor az ott haladó autósok inkább rádudálnak, mint hogy beengednék. Vagy ha valaki ki akar hajtani egy mellékutcából, ahol nincs lámpa, akkor sose engedi be a sorba senki. Vagy legalábbis én még nem láttam ilyenre példát. Ugyanez a helyzet Thaiföldön is, ott se előzékenyek egyáltalán. Számomra ez is fura.

Szólj hozzá!

Geylang

2010.07.02. 09:16 suan2

Nem sok változás van az eddigiekhez képest: evés-ivás, hackerspace, nők.

Tomi folytatja tovább a munkakeresést és a potenciális munkaadóval való találkozásokat. De azt javasolta hogy egyelőre ne siessem el a munkakeresést, mert ha lesz munkám, akkor nem lesz majd időm elmenni szétnézni. Még lehet, hogy Kambodzsába elmegyünk, mert valami mini barcamp lesz ott. Persze a csajozás a fő szempont, a barcamp csak alibi :)

Meglátogattuk Geylang részét Szingapúrnak. Ez nagyjából az itteni vöröslámpás negyednek felel meg. Tomi szerint fél éve még tucatjával álltak a csajok az utcán és kellették magukat, de manapság már csak 1-2 csajszi álldogál (sőt, némelyik nem is biztos hogy nőnemű volt), a többiek mini masszázsszalonokban tevékenykednek. Persze masszázsról szó sincs ;) A lányok többsége thaiföldi, de van jópár kínai is. Én egy kínai kislányt próbáltam ki tegnap :) Érdekes volt, mert akrobata mutatványokat is tudott a leányzó. Még van néhány, akiket láttam/láttunk az utóbbi napokban, és érdemes lenne velük közelebbről megismerkedni. Szóval még biztosan fogok járni Geylang-ban.

Egyébként thaiföldhöz képest itt kb 3x drágábbak a lányok, amit úgy kell érteni, hogy ugyanannyiba kerülnek mint kint, csak 2 óra helyett 40-50 percet kapunk.

Mellesleg az a menet, hogy az épületek aljában vannak az "üzletek", és általában áll kint 1-2 fickó, akik terelgetik befelé a népet, vagy éppen elküldik a fenébe ha minden csaj foglalt. A csajok itt is jól kivilágított helyiségben vannak (ahol unatkoznak, vagy tv-t/számítógépet néznek), és lehet közülük válogatni. Közben persze van szemkontaktus vagy éppen félénken félrenéznek, esetleg mosolyognak vagy próbálnak pár kedves szót mondani. Aztán a kiválasztott leányzó elvezet a kasszához, ahol fizetni kell, majd elvezet a megfelelő szobába, ahol megtörténik az, aminek meg kell történnie :D

Az is érdekes hogy az indiai fickókat sok helyről elhajtják, míg engem tárt karokkal fogadnak. Nem tudom hogy ez rasszizmus-e, vagy csak előre tudják hogy az indiai csókáknak úgysem tetszenek az ottani lányok...

Ilyenek az üzletek kívülről. Szinte mindegyik előtt van valamilyen otár vagy kegyhely vagy valami olyasmi:

Belülről ilyen:

A lányok meg ilyenek voltak, ahol én voltam (ezt a képet suttyomban csináltam, azért lett ilyen művészi hatású :)):

 

A korábban említett masszázsos nővel közben tovább bonyolódik a helyzet, de erről egyelőre bővebben nem nyilatkoznék.

 

Mostanában sokat esik az eső errefelé (is?), ami egyrészt jó, mert jól hűti a levegőt, így nincs olyan meleg, másrészt rossz, mert így nem tudunk biciklivel olyan vígan közlekedni.

Szólj hozzá!

holdfogyatkozás

2010.06.26. 16:10 suan2

Bee egyik munkatársának mennie kellett a munkahelyről, mert túl sokan voltak már egy üzletben. Átmenetileg elszállásolásra került a mi lakásunkban. Mivel nálam volt legtöbb szabad hely, így hozzám lett beköltöztetve (azért múlt idő, mert ma már elköltözöttt, talált másik munkahelyet). Aranyos nő, thaiföldi, kedves, mosolygós, aranyos (mint minden thai nő), egy keveset tud angolul, idősebb nálam pár évvel, és kicsit vastagabb fenékben, mint a nekem tetszőek.

Ő is masszázzsal foglalkozik, kaptam is tőle ingyen masszázst, meg "mást" is. Jó volt, ügyesen csinálja :)

 

Ezen kívül főleg a hackerspace-ben voltunk, mert különböző előadások voltak, amelyeket érdemes volt meghallgatni:

- SRB (Singapore Ruby Brigade). Ruby volt a fő téma, bár inkább csak elméleti dolgokról beszéltek (üzleti tervek, kilátások), nem konkrét implementációról. Powerpoint szerű előadásokra kell gondolni egyébként, ahol a figura kiáll középre, és a kis nézőközönségnek elmondja amit gondol. Teljesen barátságos a dolog, nem különül el annyira az előadó a hallgatóságtól, ráadásul közelebb is van, így hangosítás nélkül is jól lehet hallani őket.

Itt a kedvencem az volt, hogy az előadó szerint "A leghasznosabb dolog az, ha a munkatárs azon gondolkozik, hogy hogyan könnyíthetné meg a saját munkáját. A lustaság kifizetődik". Ez így magyarul nem hangzik jól, remélem majd Tomi kijavít, hogy hogyan is volt pontosan.

- CC Salon. Itt a Creative Commons licensz használói közül néhányan tartottak pár perces beszámolót, hogy miért is jó ez, illetve hogy miért is éri meg ez nekik. Az alap ötlet szerint adományokat kaphatnak a CC licensz alatt közzétett dolgokért. Egy zenész is volt (aki nem mellesleg egy csinos fiatal nő), aki a zenéit ingyenesen elérhetővé teszi az interneten, ő az élőzenéből tud pénzt csinálni az adományokon kívül. Gitáron előadott nekünk két számot, jó hangja van a leányzónak.

További érdekesség, hogy ezen a rendezvényen sok-sok nő volt, a világ minden részéről :) Egy magyar pár is eljött, akikkel eddig még nem találkoztunk, ők nem hackerspace tagok, csak az egyetemen hallottak erről a rendezvényről. Itt a blogja, remélem nem haragszik meg, hogy közzétettem.

- ma egy búcsúparti volt, mert az egyik hackerspace tag hosszabb időre el fogja hagyni Szingapúrt. Csinos lányokból ma sem volt hiány :) Mindenféle dologról volt szó, valaki hozott salátát, sült husikat meg szószokat hozzá, és egy raklapnyi saját készítésű muffint. Minden nagyon finom volt, a sok kajától, meg attól hogy keveset aludtam, alig bírtam nyitva tartani a szememet. Remélem nem ásítoztam túl feltűnően... Mindezek maitt nehezen tudtam követni, hogy miről is van éppen szó, így ma sem sokat beszéltem.

 

Van egy ilyen radiometer a hackerspace-ben, ami - mint kiderült - nem tudni hogy mitől forog. De a lényeg, hogy ha megvilágítjuk, vagy kitesszük a napfényre, akkor forogni kezd.

 

Ma még megtekintettük a holdfogyatkozást is, igaz hogy késve, és hogy csak részleges volt a fogyatkozás. Itt akkora magas épületek vannak egyébként, hogy alig találtuk meg hogy hol is van a hold...

2 komment

mindenféle

2010.06.23. 10:50 suan2

Közben annyi minden történik, hogy nincs időm blogolni se. És most nem a csajok miatt :) Vagy inkább :(

Jártunk csomószor hackerspace-ben, ahol mindenféle érdekes dologról beszéltünk. Nehéz lenne összefoglalni, hogy mikről volt szó, ehhez itt kell lenni, és átélni a dolgot. Amúgy én is egyre többet beszélek, mondjuk kétszer annyit mint korábban :) Ami még mindig nem sok, de legalább alakul :)

Tominak voltak állásinterjúi, vagy legalábbis valami előzetes beszélgetések, amiken én is részt vehettem mint hallgatóság. Legalább kicsit szokom a sokszínű angolt, amit itt beszélnek az emberek, meg kicsit bele láthattam, hogy hogy is megy errefelé a munkakeresés. Hát, kicsit másképp, mint otthon... Például tök nyíltan beszélnek a cégről, meg a tervekről úgy is, hogy nem kötöttünk titoktartási szerződést. Amit én pozitíviumként értékelek, mert több információja van az embernek arról, hogy hova is akar menni dolgozni.

Tegnap megnéztük a RoboCUP2010-et, ahol különféle robotok fociztak egymással (európai foci, nem amerikai). Érdekes látvány, ahogy például a kb félméter magas emberszabású robotok "futnak" a labda után őrületes, kb 5 cm/mp-es sebességgel :) Majd amikor odaérnek a labdához, akkor jól fellökik egymást :D

Voltak gurulós robotok is, amelyek meglepően gyorsan mozogtak, és ügyesen vezették a labdát meg védelmezték, hogy mások el ne vegyék. A videó nem erről a rendezvényről van, de hasonló robotok voltak.

A focizáson kívül voltak kiállítók is, ahol mindenféle robot alkatrészeket is lehetett kapni, mint például robotkarok, mozgató motorok, lézeres távolság érzékelők, stb. Szóval megéri kijönni, és sok pénzt keresni, hogy tudjon az ember ilyen kütyüket venni :)

Volt például ebook olvasó is, 399 sgd-ért.

Meg 3D-s tervező program is volt, ahol egy 3D-s projektorral kivetítették a falra a képet, és 3D-s szemüveggel lehetett nézni a dolgokat. Volt hozzá olyasmi sapka is, mint amit Dév csinált, és azzal lehetett a nézőpontot életszerűen módosítani.

Live4Speed-et például szívesen kipróbáltam volna egy ilyen 3D-s kivetítővel :)

De láttunk közelről guruló robotot is, aminek furcsa neve, és furcsa kereke volt, csak pont lemerült az akkumulátor, amikor én próbáltam volna ki :S Vagy csak nem akarták, hogy csóró fehérek is játszhassanak a cuccal :D Ennek a robotnak amúgy a vezérlő szoftvere ingyenes cucc lesz, szal van benne lehetőség.

Saját készítésű videó erről a robotról itt.

Szólj hozzá!

szombati sietség

2010.06.19. 19:32 suan2

Megnéztük még egyszer ezt a Software Park Phuket-et. Ma koradélután tettük mindezt, amikor tudtuk, hogy este megyünk vissza Szingapúrba :) De legalább nem unatkoztunk a reptérre menet, meg a reptéren se kellett sokat várni :P

Én nem számítottam rá, de még így szombaton is voltak emberek az épületben. Az egyik cég vezetőjével el is beszélgettünk (pontosabban fogalmazva inkább ő beszélt, mi csak hallgattuk amit mesélt), és tök érdekes dolgokat mondott a Thaiföldi munkalehetőségekről, vízumkérdésekről, meg még sok minden másról is.

Nem akarom nagyon reklámozni, de szimpatikus fickó volt, Németországból származik, és thaiföldön belül egy olyan céget szeretne összehozni, amelyben különféle országokból származó dolgozók lennének összeszedve (de nem thaiföldiek, mert azokra spéci helyi törvények vonatkoznak, amelyek nagyon védik őket). Egyedi elvei vannak a cégvezetésről: szinte teljes kötetlenséget és szabadságot kínál a dolgozóinak, de cserébe a fizetés is a megszerzett projekteknek megfelelően alakul. Vagyis ha van munka, akkor van fizu, ha nincs munka, akkor nincs... Ettől függetlenül jó dolgokat mondott, ők alapvetően Typo3-mal foglalkoznak, ami mondjuk annyra nem tetszett, de lehet hogy a szabadság és a thai nők kárpótolnának mindezért ;) Tehát potenciális munkalehetőségnek tekintem ezt a céget.

A fickóval jól elbeszéltük az időt, és aztán sietni kellett haza, mert még össze is kellett pakolni, a macskák sorsát is le kellett rendezni, meg a házban talált újabb problémákat is el kellett mondani az építtetőnek, mielőtt elindultunk volna... Végül sikerült 18:40-kor elindulni a 20:20-kor induló repülőre, úgy hogy fél óra az út autóval a reptérig. De azért elértük a gépet, és még enni is volt időnk.

Valamint az is kiderült, hogy a kutya sem nézi, hogy van-e visszafelé irányú repjegye az embernek, anélkül is beengednek Szingapúrba. Nekem mondjuk van, de Tominak nem volt.


A kevésbé tapasztaltaknak összefoglalnám a repülőbe való beszállás menetét. A repülő indulása előtt 2 órával nyit ki általában a "check in" kapunak nevezett dolog, ahol le kell adni a bőröndöt, leellenőrzik hogy jó repülőre akar-e az ember felszállni, majd odaadják a beszállókártyát (boarding pass), amivel majd a repülőre lehet felszállni. A "check in" után még a reptéren szabadon lehet mászkálni, itt vannak a kajáldák is például. A "check in" kapuk a repülő indulása előtt fél - egy órával zárnak be.

A repülő felé vezető úton van egy újabb ellenőrzőpont, ahol a kézipoggyászt ellenőrzik, hogy van-e benne folyadék, vagy fém tárgy. Ezen kívül az embereket is ellenőrzik egy fémdetektoros kapuval, hogy van-e náluk bármi gyanús. Ha a kapu sípol, akkor kézi detektorral ellenőrzik az embert, hogy hol van rajta a fém tárgy.

Ezek után már a repülőre való konkrét felszállás következik, amire általában a repülő indulása előtt fél órával nyílik meg a lehetőség. Itt szintén ellenőrzik, hogy jó repülőre akar-e felszállni az utas.

Ennyi ellenőrzés mellett elképzelésem sincs, hogyan lehetséges, hogy valaki rossz gépre száll fel, de néha hallani ilyenekről :)

6 komment

Patong Beach

2010.06.18. 08:23 suan2

Este levitettük magunkat a Patong Beach-re. Ez kb fél órányira van a lakástól. Tuk-tuk-kal is csak kb 2-300 baht oda az út két embernek, szóval még az sem nagyon drága. De azért autóval mégiscsak kényelmesebb :)

Mivel este mentünk, így a fő célpont nem a strand volt, hanem a Patongban lévő lányok :) Talán az amszterdami vöröslámpás negyedhez lehetne hasonlítani, itt is van pár utca, ahol szép csajok/ladyboy-ok kínálják magukat az utcán, meg vannak mindenféle go-go bárok meg masszázsszalonok. Az utcán két oldalt vannak ugye a bárok, meg éttermek meg mindenfélék, az utca közepén mindenféle egyéb árúsok (bazár, sütödék). És a két oldalt szabadon lévő részben hömpölyög az embertömeg. Mert vannak sokan. És szinte mind túrista, a helyiek ugye itt dolgoznak.

Az embertömegben vagy mellette meg férfiak-nők állnak kis táblákkal, és hirdetik a szolgáltatásukat, például egy bárt, vagy egy masszázsszalont, vagy éttermet, stb. Ezek az emberek akár bele is kapaszkodnak az emberbe, és próbálják rábeszélni a delikvenst, hogy hallgassanak rá, mert az jó lesz nekik.

Naszóval rögtön rábeszéltek minket egy "ping-pong" show-ra, hogy menjünk és nézzük meg. Mivel sose voltam ilyen helyen, így kipróbáltuk.

A "show" úgy működött, hogy italt kellett rendelni, amelynek árában már benne van a vizuális szórakoztatás ára is: a színpadon vonagló lányokat lehetett nézni. Ha jól számoltam 7 lány volt, akik pár perces kis mini-színdarabokat adtak elő üvöltő zenére táncolva, általában bikiniben, és csak az utolsó pár másodpercben szabadultak meg a felsőruházattól. A tanga mindig rajtuk maradt... A színdarabok között sajnos voltak pár perces szünetek, amíg előkészültek, így a vágy akkor is elmúlt volna, ha egyáltalán lett volna. De lehet, hogy velem van a baj, és élveznem kellett volna a műsort.

Az ital egyébként 800 baht volt, ami azért elég húzós, és mindemellett annyira mentek a klímák, hogy én konkrétan fáztam. Szal már csak ezek miatt sem nagyon izgultam rá a csajokra. Egyébként a 7 csaj közül egyetlenegy volt, aki tetszett is, a többinek idétlen fejük volt, vagy molettebbek voltak, mint ami nekem tetszik, vagy csak a szilikonozás után jobbra-balra álltak a szerencsétlen lány mellei. Szerencsére ez a bizonyos lány Tominak is tetszett, így a csaj később odajött hozzánk egy kis pénzszerző körútra, amíg a fő attrakció ment a színpadon. Kapott is egy százast.

Merthogy a fő attrakció egy korosodó, molett nő volt, aki mindenféle dolgokat húzgált ki a hüvelyéből, amelyeket az öltözőben bekészített a megfelelő helyre. Ilyenekre kell gondolni, mint kb 20 méternyi szalag, pengék, tűk. Aztán rátért a pingpong labdákra is, meg köpőcsővel lufikat durrantott ki, amelyekhez a "nyilakat" a puncijába rakott csővel lőtte ki. Szal érdekes látvány volt, de szerintem inkább cirkuszban lett volna a helye, mert számomra egyáltalán nem volt izgató. Ez a nő egyébként alul volt félmeztelen, felül fel volt öltözve. De lehet hogy jobb is így...

De legalább közben a kiscsaj szórakoztatott minket :)

Összefoglalva a dolgot: ez a bár nekem inkább kiábrándító volt, mintsem vágykeltő. Viszont érdekes módon a nézők között sok nő volt, akik fickó nélkül, csoportosan érkeztek. Lehet, hogy nekik készült ez a műsor, és lehet hogy ők élvezték is :)

 

Utána kimentünk egy kicsit szétnézni, hogy mi a kínálat a többi helyen, így végigmentünk pár utcát, és megnéztük éjszaka a tengerpartot is.

A kínálat nekem nem volt teljes, én egy kissé más dolgot szerettem volna kipróbálni, de olyan nem volt. Így aztán Tomi egy masszázsshopba ment el lazulni, én meg egy másik go-go bárba mentem be, ahova már korábban egyszer bekukkantottunk. A másik bárral ellentétben itt a színpadon folyamatosan volt 5-6 lány, akik félmeztelenül táncolgattak :) Máris jobb volt a helyzet, mint amott, és még az ital is sokkal olcsóbb volt :) De az ital itt is tartalmazta a vizuális szórakoztatást. Egyébként voltak ilyen szivacsból készült műanyag cső szerű valamik, amivel a lányokat lehetett fenekelni. Persze oda-vissza mentek az ütések, amelyek inkább hangosak voltak, semmint fájdalmasak. De azért jó volt :)

Az egyik lánnyal behatóbban is megismerkedtem az egyik hotelszobában :) Ezúttal mellméret alapján választottam, és egyáltalán nem bántam meg. Bár valószínűleg szilikonos volt, ez egyáltalán nem látszott rajta, így nem volt zavaró. Csak utólag gondoltam végig, hogy a többi thai csajhoz képest neki orbitálisan nagy cickói voltak. A lány amúgy fiatal volt, és nagyon vékony: a fa..om vastagabb, mint a lány karja. És nem azért mert nekem olyan nagy van, hanem mert a lány volt ennyire vékony. De nekem az ilyenek tetszenek :) Akció után a lány gyorsan lelépett, arra hivatkozva hogy valami gyógyszert vesz be, de ez engem nem zavart. Szerintem akkor az sem zavart volna, ha egy láncfűrészes zombi jött volna be az ajtón ;)

Összességében drágább volt így a csaj, az előzetes italfogyasztással együtt, mint a korábbi bejegyzésben említett leányzó, de viszont másmilyen volt. Ezt is ki kellett próbálni :) A masszázsnak álcázott szopás vagy dugás meg még olcsóbb lenne, legközelebb majd olyat próbálok :)

2 komment

IT

2010.06.18. 07:07 suan2

Megnéztük az egyik phuketi IT épületet: Software Park Phuket. Itt elvileg van jónéhány informatikával foglalkozó cég, és gondoltuk hogy majd körbenézzük egy kicsit őket. De mint kiderült, éppen nem volt ott senki, aki körbe tudott volna vezetni minket - délután fél 4 felé mentünk oda -, így aztán a földszinti tervező irodáig jutottunk, ahol mellesleg jó csajok voltak :)

Kifelé menet találkoztunk egy amerikai fickóval, Alex-szel, aki éppen angolt tanított az ottani dolgozóknak, vele elbeszélgettünk néhány órát (na jó, igazából Alex beszélt javarészt, nagyon jó volt a beszélőkéje), közben elmentünk kajálni is, meg megnézte Tomi új lakását is.

Szóval jó arc volt, akivel csak így tök véletlen összefutottunk. És ez már nem az első eset, amikor teljesen véletlenül jó arcokba botlunk. Lehet, hogy csak nekünk van szerencsénk, de az is lehet hogy ez valami Ázsiai felsőbb akarat eredménye :) Karma, vagy mi :)

Szólj hozzá!

macska és a pohár

2010.06.18. 06:35 suan2

Ittam valamilyen répás-ananászos gyümölcslevet, és közben bejött a macska. Elkezdte szagolgatni a poharat, majd beledugta a fejét és elkezdte nyalogatni/lefetyelni. Teljesen rákattant a cuccra, nyávogott és morgott hozzá, láthatóan zavarta, hogy nem fér rendesen hozzá, és ennyit kell dolgoznia a kajáért :D

Aztán persze addig játszott vele, hogy a pohár végülis eltört a kemény járólapon. Remélem Bee (Tomi felesége) nem fog kinyírni ezért...

Később adtunk a macskának külön tálban egy másik gyümölcslevet (mert ez a fajta már elfogyott), és azt is bőszen tolta befelé. Teljesen lökött :D Sose hittem volna, hogy a macskák szeretik a gyümölcsöt.

1 komment

süti beállítások módosítása