psmith szingapúri kirándulása

Jártunk egy authentikus, "felülős" helyi étteremben, ahol tök olcsó a kaja, és finom is. 250 bahtból ketten jól lehet lakni, itallal meg borravalóval együtt. És nincs is messze a lakástól, Tomi elvezet odáig autóval. Mondjuk visszafelé egy kicsit majdnem eltévedtünk, mert rossz felé kanyarodtunk egy helyen, de másodszorra már simán oda-vissza mentünk. Legalább egy kicsit megismerjük a környéket :)

Ahogyan a bambuszból ácsolt ülőalkalmatosságon trónolok:

A kaja, amit ettünk egyik nap. Omlett tengeri herkentyűkkel, fried rice szintén tengeri cuccokkal, és valamilyen sült csirke. Mindegyik finom volt, és ennyi kaja elég volt mindkettőnknek, pedig ránézésre nem tűnik soknak.

Be kell valljam, hogy amikor Tomi mondta hogy majd Thaiföldre is kell majd mennünk, akkor nem örültem ennek. Úgy gondoltam, hogy Szingapúr után ez egy nyomortanya lesz, és utálni fogom az egészet úgy, ahogy van.

De az az igazság, hogy nem így van. Még ha a nyomortanya része valamennyire igaz is (legalábbis Phuket némely részére), ez egyáltalán nem zavaró. Az emberek kedvesek, mosolygósak, közvetlenek, Magyarországhoz képest tök mások, pedig láthatóan rosszabb körülmények között élnek, mint odahaza. De valahogy mégis tudják élvezni az életet, nem olyan búskomorak mint otthon.

Mondjuk az emberek Szingapúrban is kedvesek, mosolygósak, de valahogy itt jobban tetszik. Lehet hogy csak azért, mert itt szebbek a nők :) Vagy azért, mert most itt vagyok, és ha visszamegyünk Szingapúrba, akkor ott fog jobban tetszeni :)

Közben eszembe jutott, hogy hétvégente este van piac itt nem messze a lakástól, oda kimentünk mindkét nap. Az elsődleges cél az volt, hogy nézegessük a csajokat :) Azt kell hogy mondjam, hogy van mit nézni, rengeteg szép (legalábbis nekem tetsző) nő van errefelé. Másodlagos projekt volt, hogy kaját meg italt vegyünk, a rákot is ott vettük például. De vettünk szusit is, az is nagyon fincsi volt. Legalábbis némelyik. Azért nem mindegyik ízlett.

Azóta nem sok minden történt, azért is nem jelentkeztem eddig. Tehát röviden:

Bionee-ék visszamentek Trang-ba, feltettük őket a buszra. Ez sem volt egyszerű menet, mert valahogy mintha nem is akartak volna elmenni, egyre csak halogatták a dolgot. De aztán a kora délutáni buszra végülis felszálltak.

Ettünk rákot: 

Elég munkás dolog a rákot feltörni, és minden részét kienni. De amúgy finom húsa van, és természetesen ezt is csilis szósszal szokás enni, ami remekül illik is hozzá.

Kipróbáltuk hogy nézek ki sarongban:

Tomi kipróbálta a vezetési tudását, elmentünk idáig a közeli étteremig autóval, majd éjjel a legközelebbi boltig is, ahol mindenféle innivalókat vettünk, mert már teljesen kifogytunk a készletből. Az itteni vizet meg nem ajánlatos meginni, azt mondták.

Mellesleg ebben az étteremben dolgozik a legszebb nő, akivel eddig találkoztam, úgyhogy még teszünk náluk látogatást :)

Közben folyik a lakás építése is, meghozták az ablakra a vasból készült rácsokat. Tegnap azt szerelték egész délután. De mint kiderült, a rácsok között túl nagy a hézag, és egy gyerek simán átférne közte. Kiderült az is, hogy ez tervezési hiba, így remélhetőleg felár nélkül raknak még bele pár díszítő elemet, amik között már nem lehet átférni. De az összes többi ilyen rácsot használó háznál jelentkezik ez a probléma, úgyhogy kíváncsi lennék, hogy mindenkinél ki fogják-e javítani ezeket.

Reggel kijelentkeztünk a szállodából, és átmentünk Tomiék új lakásába. A régi lakásból persze mindent átvittünk az újba. Ezután Tomi a lakás ügyeit intézte, több-kevesebb sikerrel, mivel a kommunikációs problémák miatt néha elég nehézkes az itteniekkel beszélni.

Bionee szülinapja alkalmából elmentünk négyesben a közeli plázában lévő másik japán étterembe. A kaja itt is finom volt és bőséges, de nekem valahogy a másik étterem jobban tetszett. Én levest kértem, amiben sok hosszú tészta volt. Tomi szerint, aki ugye már volt Japánban személyesen, a japánok úgy eszik a tésztát, hogy bekapják a tészta végét, és jó hangosan szürcsölve beszippantják :) Annál jobb a leves, minél inkább szürcsölik, és az éttermekben gyakran csak ezt a hangot hallani :) Én is kipróbáltam, de összefröcsköltem magam, úgyhogy inkább maradtam a pálcikával kiszedős módszernél.

Délután levitettük magunkat a tengerre. Azért "vitettük", mert egy taxis ismerőst szoktunk megkérni, hogy Tomiék autójával furikázzon minket Phuketen belül. Sokkal olcsóbb így, mint taxizni mindenhova, és ugye Tomival mi nem vezethetünk itt, a lányoknak meg nincs jogosítványuk. Tomi felesége szokott vezetni, de ugye ő most kényszerűségből Szingapúrban maradt.

Tenger után elmentünk kaját venni, közben kiderült hogy az egyik rokont, Jian-t lekapcsolták a rendőrök, így elmentünk és "kiszabadítottuk". Ezután végre hazajöttünk, és immár Jiannal együtt megettük a vásárolt kaják egy részét. Az egészet nem bírtuk, túl sokat vettünk. Érdekes, hogy az itteniek úgy eszik a tésztát a levesből, hogy villával beleszúrnak a levesbe, felemelik a jó hosszú tésztákat, majd ezt szép óvatosan ráeresztik a kanálra, hogy ne lógjon le sehol. Ezután a kanalat kapják be a tésztával együtt.

Ezután már nem történt semmi, csak letusoltunk és lefeküdtünk, mert jó fáradtak voltunk, hiszen előző este se sokat aludtunk. Én Sunnyval aludtam, akit még mindig nagyon vonzónak találok :) Kár, hogy szombaton vissza kell mennie a rokonokhoz Bioneevel.

Errefelé az a szokás, hogy a lakásba bejövetel előtt leveszik a papucsot, és a lakásban mezítláb járnak. Jó érzés ennyire szabadnak lenni, csak persze a lábamnak még szoknia kell a dolgot egy kicsit. Az is érdekes, hogy amióta eljötem Magyarországról, nem is használtam cipőt, mindenhova papucsban, mezítláb mentem. Fura egy vidék ez, hogy ezt meg lehet tenni :)

A Thaiföldi tartózkodásunkat egy héttel meg kellett hosszabbítani, mivel a szerelők nem mindennel végeznek ezen a héten, viszont azt ígérték, hogy jövő hétre már tényleg mindent be fognak fejezni. Szóval most az a terv, hogy júni 19-én megyünk majd vissza. Sokkal tovább amúgy sem húzhatnánk a dolgot, mert a vízumunk júni 21-ig szól.

Csütörtök este megérkezett Tomi lánya, Bionee, aki egy fiatal nő, Sunny kíséretében érkezett. A szállodába való megérkezésük után elmentünk rokonlátogatóba mind a 4-en, merthogy a kislánynak születésnapja volt, 11 éves lett. A családot egy masszázsszalonban látogattuk meg, ahol vacsorával és whiskey szerű itallal kínáltak minket. A kaja finom volt, valami saláta, aminek már nem tudom a nevét, és rákok voltak benne. Mindezeket persze jó sok csilivel eszik, ami nekem még nem esik jól, de azért igyekszem :)

Bionee egy karaokee bárba akart menni a szülinapja alkalmából, így aztán el is vittek minket motorral egy ilyen bárba. A bárban persze ettünk-ittunk tovább, ott halat, zöldségeket meg rántott csirke porcogót ettünk. Érdekes volt, és persze mindenhez lehetett enni az elmaradhatatlan csilit. A karaokee nagyon jól ment a kislánynak, nem hiába jár énekórára :)

A buli éjfélig tartott, közben Sunny jó sokat ivott, mert a morotta úgy kellett felrakni, én ültem mögötte és vigyáztam hogy le ne essen. Nem ő vezetett természetesen :) A szállodához megérkezve, rám bízták Sunny-t, Tomi szerencsére segített felcipelni, mert elég súlyos a leányzó, egyedül nem bírtam volna. Lefektettük az ágyra, majd Tomi meg a lánya is kivett egy szobát ugyanazon az emeleten. Sunny persze hányt az éjjel, és reggel úgy nézett ki mint akin átment egy úthenger, én valamiért mégis nagyon vonzónak találtam a csajt.

A tegnap éjszakai kaland után ma sokáig aludtam ;) Ennek megfelelően csak délután keltem fel, és lementünk a tengerpartra egy kicsit ugrálni a hullámokban. Fasza nagy hullámok voltak, lapos tengerpart, de azért párszor még így is előfordult hogy lerántott a mélybe a hullám, és nem is tudtam hogy merre van felfelé. Izgalmas és félelmetes érzés volt egyben :)

Tegnap éjjel megtörtént életem első örömlányával :) Nem igazán tudtam ráhangolódni a dologra, de azért csak sikerült összehozni :) Egy szép vékony, fiatal leányó volt az "áldozat", közepes méretű mellekkel és barnás bőrrel. Nekem tetszett nagyon a csaj, még ha kicsit félénk is volt :) 2500 baht volt 2 órára, és egy fickó vitt el minket egy motorral a motelszobába, majd a végén vissza is vitt.

Az érdeklődőknek mondom, hogy nem fényképeztem le.

Ma Tomiék leendő új lakását néztük meg, amelyben most folyik a bútorok és légkondik beszerelése. Szép tágas lakás, emeletes, és egy pici hátsó udvar és egy pici előkert is van. Egyébként egy sorház része a lakás, egy külvárosibb városrészben.

Nap közben elsétáltunk a nem túl messze lévő plázába, és ott ebédeltünk egy japán étteremben. Nagyon finom volt az étel, én is pálcikával ettem meg a kaját, és meglepően jól ment ahhoz képest, hogy most próbáltam másodszor a pálcikát (először a szingapúri reptéren próbáltam ki egy kajáldában, amikor a Phuket felé menő gépre vártunk). Tomi szerint én vérbeli japán vagyok, csak rossz helyre születtem :D Szerintem is :) A kaja fenséges volt, a tálalás már önmagában élvezet, és az ételek ízlésesen voltak elhelyezve a tálcán a szép porcelán tányérokban, és nagyon finom volt minden. Valamilyen előre összeálltott konfigurációt választottam, amiben leves, zöldségek, rizs, husi, és valami káposztaféle volt. Ezek mind külön tányérkában. A hús előre fel van szeletelve, hogy kizárólag pálcikával is meg lehessen enni az ételt. Egyébként nem is adnak kést, csak a pálcikákat és egy műanyag kanalat, amivel a levest meg lehet enni.

Nekem nagyon is szimpatikusak azok a dolgok, amik eddig Japánból átjöttek (már Szingapúrban is próbáltunk japán éttermet, és az is jó volt), és amiket Tomi is mesélt róla. Remélem eljutok egyszer japánba is, hogy a sajáét bőrömön is megtapasztalhassam, hogy milyen ott az élet :) Tomi egyébként azt mondja, hogy Japánban volt eddig neki a legjobb, ott érezte magát legjobban.

Kaja után megnéztük a Losers című filmet, angol hanggal és thai felirattal. A feliratot egyáltalán nem értettem (ki gondolta volna :) ), az angol szöveget már jobban, de azért még közel sem 100%-osan. Van még mit javulnom a nyelvértésben :S

Tök érdekes, hogy a film előtt van a királyi párról egy pár perces kisfilm, aminek vetítése alatt fel kell állni. Nem tudom mi történne, ha nem állnék fel, de inkább nem kockáztattam a börtönbüntetést :) A filmet egyébként kb 10-en néztük meg a kb 200 személyes teremben, szóval közel sem volt teltház.

További érdekesség, hogy a mozijegyek ára nem konstans, hanem az ülöhely komfortérzetétől függően változik. Mi a legfelső sorok valamelyikébe kértük a jegyet, mert így csak 80 baht volt. De így még talán jobb is volt, nem szeretek túl közel ülni a vászonhoz.

A film után visszasétáltunk a készülő lakásba, ahol Tomi ellenőrizte, hogy minden megfelelő minőségű-e. Kisebb-nagyobb hibáktól eltekintve minden a tervek szerint haladt.

Mivel a lakással kapcsolatos dolgok késtek egy napot, és csak szerdán lettek esedékesek, így volt egy szabadnapunk. Gondoltuk, hogy lelátogatunk valamelyik tengerpartra, de sajnos egész nap esett az eső szinte, így ebből nem lett semmi. De legalább jól eláztunk...

Ha már így esett, akkor Tomi feleségének javaslatára elmentünk egy masszázsszalonba, ahol "csak masszázs" van. A lányokat itt is (ahogy az örömlányokat is) egy kínálatból kell kiválasztani, ami azt jelenti hogy egy jól megvilágított szobában üldögélnek a lányok, és a delikvens kiválaszthatja a neki tetsző hölgyet, majd elvonulnak vele.

Nos, kiderült, hogy ezek sem "csak masszázs"-t csinálnak, hanem egyéb szolgáltatásokat is nyújtanak a férfi vendégek számára. Mivel a kínálatban szereplő hölgyek nem voltak az eseteim, így én ezt a lehetőséget nem használtam ki. Egyébként a masszázsnak van egy alap ára, és az igénybe vett extrákért külön fizetni kell(ett volna).

A masszázs sima thai masszázs volt, kellemesen ellazított, de talán egy kissé túl erőteljesen és drasztikusan (vagy talán a szögletesen jobb szó erre) csinálta a nő. Bár nekem ez volt az első masszázsom, de szerintem és Tomi szerint se ez a fő profiljuk a lányoknak...

Masszázs előtt még megettünk egy levest az egyik kajáldában (úgyis esett az eső), ami nagyon finom volt és bőséges. Le is fényképeztem, Green Curry-nek hívták.

Masszázs után egy kicsit pihiztünk a szállodában, majd éjfél körül észrevettük, hogy megettünk minden gyümölcsöt, és kéne utánpótlás. Tomi vezetésével elmentünk a zöldségpiacra, ahol számomra totál meglepő módon még ebben a lehetetlen időpontban is volt élet: voltak árúsok és voltak vásárlók is. Vettünk is egy rakat gyümölcsöt, aminek jó részét meg is ettük még aznap este. A "zsákmányról" is van fénykép, majd ezt is feltöltöm egyszercsak.

Repülővel jöttünk át Phuketbe, a repülő egy Airbus A319 volt, ha jól emlékszek, és egy nagyon csinos stewardess volt a légikísérő. Le is fényképeztem a leányzót, remélem nem haragszik meg, ha teszek fel róla képet. De majd csak Szingapúrból, mert itt sajnos csak GPRS net van, ami meglehetősen lassúcska.

Phuketben a Sinthavee hotelben lakunk, még azóta is itt vagyunk. Egyébként hétfőn (2010 június 7-én) nappal repültünk át ide. Erről is van pár kép, de nem olyan sok, majd ezeket is igyekszem feltenni.

Kiutazáskor a reptéren a laptop árából visszakaptuk az áfát (29 SGD volt). Ez azért nem rossz, bár igaz, hogy a laptop 636 dollárra jött ki egy laptoptáskával együtt.

A határátlépésnél is volt persze nyűg, mert a thaiföldi vízumhoz kell fénykép, viszont a szingapúri reptéren a fénykép készítő automata nem működött, így a thaiföldi oldalon kellett képet készíttettni egy csinos csajjal, persze dupla áron az automatához képest. A vízumot gond nélkül megkaptuk mindketten, és a csomagok is hiánytalanul és sérülés nélkül megérkeztek.

Ezek után a thai oldalon egy információs pultnál taxit kellett rendelni, ami majd elvisz minket a szállodába. Persze nem muszáj előre taxit foglalni, de így lényegesen olcsóbb. Minket 500 baht-ért vittek el a szállásra, ez kb 3600 magyar forint, és az út nagyjából fél óráig tartott, úgy hogy a sofőr nem kímélte a gázpedált, szerintem ment kb 80-90-es átlag sebességgel. Szerintem ez nagyon olcsó, legalábbis szegeden sokkal rövidebb utak kerülnek pár ezer forintba.

Miután lepakoltunk a szállodába, elindultunk pénzt felvenni, és visszafele menet felbukkant egy szimpatikus motoros taxis (amiből egyébként megszámlálhatatlanul sok van), és elmentünk vele mindenfelé, például kurvákat nézni is :) Igénybe nem vettük őket, csak megnéztük a kínálatot :) Közben vettünk mindenféle kaját meg gyümölcsöt a városban, ahol jártunk, és kb 2 órával később mindent meg is kóstoltam, amit csak lehetett. A taxis meg örült, mint majom a tökének, mert 300 baht-ot adtunk neki. Lehet hogy egész nap összesen nem volt annyi bevétele szerencsétlennek.

Mivel gépfüggők vagyunk, így nekem is kellett egy gép, amin tudok netezni, meg pár apróságot el tudok intézni, például bankolni. Hosszas keresgélés után egy HP Mini 311-et vettem. Kicsi, aranyos, nagy kijelzője van, és van benne rendes nvidia videókártya. Szóval rokz :)

Egyébként előtte Tomi feleségének a gépét használtam (ezúton is köszönöm neki, hogy ideadta), de mivel át kell mennünk Phuketbe a lakás dolgait intézni, és Tomi felesége nem jöhet velünk (most mindegy hogy miért), így viszonylag sürgősen kellett a laptopot megvenni. Egyébént a Sim Lim Square-en vettük a laptopot - biciklivel és papucsban mentünk persze, ahogy illik - ami egy 6 szintes fedett épület, tele elektronikai cuccokat árúsító üzletekkel. Lenyűgöző látvány, érdemes megnézni :) Majd teszek fel róla képet.

Mivel a papucs úgy feltörte a lábamat (még hólyagos is lett), ezért visszatértem a saját papucsomhoz, aminek nincs a lábujjai közötti pánt. Viszont, mivel a gyaloglás fárasztó, így körülnéztünk Tomival a városban, és vettünk egy biciklit. A bicikli 400 szingapúri dollárba (továbbiakban SGD) került, de 25% engedmény volt, így végül még 300 SGD sem egészen volt.

Persze miközben a bicikli boltokat kerestük, Tomi egy csomó érdekes dolgot mutatott, ettünk-ittunk mindenféléket, amiket én addig még sosem.

A bicikliről egy kép:

Aznap délután még egy kicsit körbejártuk Tomival a bérlakás környékét, és vettünk mindenféle kaját, ami Tomi szerint finom. Tényleg azok voltak :) Erről is van pár kép:

Rózsavíz zacskóban:

Tea, szintén zacskóban:

Durian gyümölcs, ami elég büdös, viszont finom. Nekem elsőre nem igazán tetszett, de legalább nem hánytam ki, ami Tomi szerint ritkaság.

Jackfruit, ami szintén egy gyümölcsféleség, és finom is. Olyan szép fényes magok vannak benne, amiket szintén meg lehet enni főzés vagy sütés után.

A lakásról is van pár kép (rájuk kattintva nagyobb méretben jelenik meg):

A lakásról a képek utólag készültek, ezért van rajta már az új biciklim.

Az egyik szobát kaptam meg a lakásban a három szoba közül, amihez nem jár saját fürdőszoba, csak a közös fürdőszoba van. De ez nekem tök mindegy :) Az utolsó képen a balra nyíló ajtó az én szobámé, szembe Patrik szobája van (ő a főbérlő), jobbra a közös fürdőszoba ajtaja. A meleg miatt nem nagyon használnak az emberek ágyat, nekem is egy matrac van a parkettázott padlóra téve, azon alszok.

Miután mindent megvettünk, ami csak kellhet, visszamentünk a szállásra, majd elmentünk a Hackerspace-be. Végig papucsban és rövidnadrágban járkáltunk, és Tomi javaslatára kipróbáltam a helyben szokásos papucsfajtát, amelynek a nagylábujj és a mellette lévő lábujj között egy pánt van. Ez a pánt meglehetősen feltörte a lábamat, mire megjártuk a Hackerspace-t, ahol egyébként egy csomó érdekes emberrel találkoztam. Az angolul beszélés még nem nagyon ment, inkább csak hallgattam őket, ahogy beszélnek :)

A budapesti reptérre bátyám vitt ki autóval, ezúton is köszönöm neki. Jó hamar megérkeztem, de legalább volt idő felmérni a terepet, hogy hova is kell menni, mit kell nézni, mit kell keresni egy reptéren (ez volt életem első repülése). A repülés nagyon jó érzés volt, mindenkinek ajánlom kipróbbálni legalább egyszer :)

Egy Boeing 737-essel repültünk át Isztambulba, ott kellett átszállni a szingapúri járatra. Képek itt vannak: ehune. A kaja egész jó volt, a kiszolgálás is, és minden más is teljesen rendben volt.

Isztambulban majdnem 7 órát kellett várni a szingapúri repülő indulásáig. Közben a shopokat nézegettem, meg olvastam, jobb híján.

A Szingapúrba menő gép egy Airbus A330-as volt. Jóval nagyobb, mint a kis Boeing. Kétszer is felszolgáltak kaját, és itt is ingyen voltak az italok, bármit lehetett kérni. Képek erről a repülésről itt. A Szingapúrba tartó repülő egyébként helyi idő szerint 23:45-kor indult, és szingapúri idő szerint 15:30-kor ért földet. A szingapúri reptér belseje szőnyegezve van, tök érdekes :) Sajnos elfelejtettem róla képet csinálni, de érdekes látvány, és kényelmes érzés :)

Azzal a céllal hoztam létre az internet eme szögletét, hogy a távol keletre történő utazásom alatt történtekről a családtagjaim és a barátaim könnyebben értesülhessenek.

Sok bejegyzés várhatóan nem lesz, mert nem nagyon szeretek írni. Már így is késésben vagyok, mivel Magyarországról 2010 június 3-án indultam el, és ma már kilencedike van és még csak ma csináltam meg a blogot.