Reggel kijelentkeztünk a szállodából, és átmentünk Tomiék új lakásába. A régi lakásból persze mindent átvittünk az újba. Ezután Tomi a lakás ügyeit intézte, több-kevesebb sikerrel, mivel a kommunikációs problémák miatt néha elég nehézkes az itteniekkel beszélni.
Bionee szülinapja alkalmából elmentünk négyesben a közeli plázában lévő másik japán étterembe. A kaja itt is finom volt és bőséges, de nekem valahogy a másik étterem jobban tetszett. Én levest kértem, amiben sok hosszú tészta volt. Tomi szerint, aki ugye már volt Japánban személyesen, a japánok úgy eszik a tésztát, hogy bekapják a tészta végét, és jó hangosan szürcsölve beszippantják :) Annál jobb a leves, minél inkább szürcsölik, és az éttermekben gyakran csak ezt a hangot hallani :) Én is kipróbáltam, de összefröcsköltem magam, úgyhogy inkább maradtam a pálcikával kiszedős módszernél.
Délután levitettük magunkat a tengerre. Azért "vitettük", mert egy taxis ismerőst szoktunk megkérni, hogy Tomiék autójával furikázzon minket Phuketen belül. Sokkal olcsóbb így, mint taxizni mindenhova, és ugye Tomival mi nem vezethetünk itt, a lányoknak meg nincs jogosítványuk. Tomi felesége szokott vezetni, de ugye ő most kényszerűségből Szingapúrban maradt.
Tenger után elmentünk kaját venni, közben kiderült hogy az egyik rokont, Jian-t lekapcsolták a rendőrök, így elmentünk és "kiszabadítottuk". Ezután végre hazajöttünk, és immár Jiannal együtt megettük a vásárolt kaják egy részét. Az egészet nem bírtuk, túl sokat vettünk. Érdekes, hogy az itteniek úgy eszik a tésztát a levesből, hogy villával beleszúrnak a levesbe, felemelik a jó hosszú tésztákat, majd ezt szép óvatosan ráeresztik a kanálra, hogy ne lógjon le sehol. Ezután a kanalat kapják be a tésztával együtt.
Ezután már nem történt semmi, csak letusoltunk és lefeküdtünk, mert jó fáradtak voltunk, hiszen előző este se sokat aludtunk. Én Sunnyval aludtam, akit még mindig nagyon vonzónak találok :) Kár, hogy szombaton vissza kell mennie a rokonokhoz Bioneevel.
Errefelé az a szokás, hogy a lakásba bejövetel előtt leveszik a papucsot, és a lakásban mezítláb járnak. Jó érzés ennyire szabadnak lenni, csak persze a lábamnak még szoknia kell a dolgot egy kicsit. Az is érdekes, hogy amióta eljötem Magyarországról, nem is használtam cipőt, mindenhova papucsban, mezítláb mentem. Fura egy vidék ez, hogy ezt meg lehet tenni :)
A Thaiföldi tartózkodásunkat egy héttel meg kellett hosszabbítani, mivel a szerelők nem mindennel végeznek ezen a héten, viszont azt ígérték, hogy jövő hétre már tényleg mindent be fognak fejezni. Szóval most az a terv, hogy júni 19-én megyünk majd vissza. Sokkal tovább amúgy sem húzhatnánk a dolgot, mert a vízumunk júni 21-ig szól.
