Tegnap este voltunk Agile Meetingen, ahol sokan mondtak mindenfajta fura dolgot, de persze az Agile volt a legfontosabb benne. Na jó, nem tudok több értelmes (?) ékezetmentes mondatot összehozni. Majd máskor, amikor pihentebb vagyok :)

Szóval Agile. Kiderült, hogy az Agile fő lényege az, hogy az ügyféllel minél sűrűbben történjen eszmecsere arról, hogy jó irányba megy-e a fejlesztés. Ennek a Pivotal Labs által favorizált változata az, hogy az ügyfél ott van a munkahelyen, és tevékenyen részt vesz a fejlesztésben (a Pair Programming-ban ő az egyik pár). Persze ez elég extrém, de lehet finomítani úgy, hogy például heti 1 nap az ügyféllel való megbeszélés: a nap egyik felében megmutatják az utóbbi héten elért fejlesztéseket, a másik felében eldöntik hogy a következő héten mit kell csinálni. Pusztán ettől, hogy gyakori kommunikáció történik az ügyféllel, már Agile-nak lehet tekinteni a fejlesztést.

Azt mondták a többiek, hogy elég nehéz meggyőzni a vevőt arról, hogy az Agile az neki is jó. Az egyik legfontosabb indok, amit hallottam, hogy az Agile-lal az ügyfél (szinte) bármikor mondhatja azt, hogy az eddig elkészített fícsörök neki elegendőek, nem kell tovább fejleszteni. Ha úgy kezdték a fejlesztést, hogy a legfontosabb dolgokat fejlesztették le először, akkor ez az állapot jó eséllyel a teljes fícsörkészlet kifejlesztése előtt be fog következni.

Míg ha ugyanezt egy hagyományos fejlesztési módszertannal csinálják, vagyis hogy előre megmondják és elkészíttetik a teljes fícsörkészletet, akkor csak a termék elkészülte után derül ki hogy a felére nem is lenne szükség, vagy esetleg jópár dolgot másképpen kellene csinálni. Ez az ügyfélnek kidobott pénz, miközben ugyanannyi vagy esetleg kevesebb pénzért és kevesebb idő alatt a számára tökéletes programot is megszerezhette volna.

Persze az ügyfél részéről az Agile nagyobb odafigyelést és törődést igényel (hiszen foyamatosan felügyeli a munkát, vagy heti 1 napja legalább rámegy), de ha jól csinálják, akkor ez bőven megtérül a számára.

Ha az Agile-t kombináljuk BDD-vel, Continuous Integration-nel és Continuous Deployment-tel, akkor az ügyfél tényleg bármikor mondhatja azt hogy hagyjuk abba a fejlesztést, mert neki ennyi elég. Vagy esetleg egyelőre nincs több pénz, és majd később folytatják.

És hogy mindez miért éri meg a fejlesztő cégnek? Ez egy érdekes kérdés, de erről nem volt szó tegnap. Szerintem ott éri meg, hogy az ügyfél elégedettebb lesz, ezáltal növelve a cég esetleges szájhagyomány útján történő "reklámozását". Valamint esetleges új megrendeléseket is adhat, látván hogy a végtermék számára sokkal jobb. Plusz, a cég portfóliójában is jobban mutat egy olyan elkészült projekt, amivel az ügyfél teljesen elégedett. Tehát szerintem ez mindkét oldal számára előnyös.

Biztosan vannak hátrányai is az Agile technikának, erről még nem volt szó. Talán majd egy másik alkalommal, mert az a terv, hogy havonta lesz egy ilyen gyűlés.

Felmerült az a kérdés is, hogy az állami megrendeléseket hogyan lehetne Agile módszertanra átállítani. Megoldást nem találtunk rá, pedig az ilyen megrendelésekre rengeteg pénz elmegy (dollár tíz- vagy százmilliók), és jó eséllyel ennek a pénznek elég nagy részéért használhatatlan vagy éppen szükségtelen szoftvereket kap a megrendelő. Ez mondjuk egyrészt jó, mert munkahelyet teremt, másrészt viszont feleslegesen pazarolja a pénzt. Az adófizetők pénzét.

Szóba került a Planning Poker is, hogy a fejlesztők megbecsülik hogy egy adott feature kifejelsztése mennyi időbe kerül. Ha valaki nagyon eltérő becslést ad, akkor annak el kell mondania, hogy miért annyit becsült. Lehet, hogy ő tud valamit, amit a többiek nem, ami miatt esetleg át kell gondolni annak a fícsörnek a fejlesztését. Ezzel kapcsolatban az derült ki, hogy itt nem az a lényeg, hogy a fícsörökhöz idő legyen becsülve, hanem hogy növelje a fejlesztők közötti kommunikációt. Hiszen nincs két egyforma ember, mindenki más tapasztalatokkal rendelkezik, és az ilyen alkalmak segítik a tapasztalatcserét. És mellesleg még az időbecslések is készen lesznek :) És vélhetően még pontosak is lesznek ezek a becslések :)

Sok ismerős arccal találkoztunk amúgy, Tomi is ott volt, és eljött pár munkatársa is (pontosabban fogalmazva: mi 4-en egy taxival mentünk :) ). Úgy tűnik, hogy ők is (mármint Tomi munkatársai) rájöttek arra, hogy az Agile és a BDD nem hülyeség. Talán sikerül őket rávenni Tominak arra, hogy végre legyenek tesztek. Nekik ugyan nincs konkrét megrendelőjük, így az Agile egy kicsit féllábon áll, de ha saját maguk beszélik meg és értékelik rendszeresen a fejlesztést, akkor sokat profitálhatnának belőle.

A gyűlés után elmentünk vacsorázni. Több-kevesebb taxizás és gyaloglás után eljutottunk egy foodcourt-ra, ahol ettem egy nagyon rossz kaját. A nevére már nem emlékszem, de paradicsomos-édes-zöldséges-sertés volt egy tükörtojással és rizzsel. A rizs és a tojás jó volt :) A zöldségek és a husi valami szósszal volt leöntve, aminek túl erőteljes volt az íze (édes, sós és paradicsomos), és a zöldségek mintha erjedtek lettek volna. A husi is ehető volt, de a szósz eléggé elrontotta. De mivel éhes voltam, így megettem :)

Tomi valamilyen Hor Fun-t rendelt, ettem belőle egy kanállal, de az meg olyan volt, mint amit odaégettek. És a többiek szerint annak ilyennek kell lennie. Zsír... Ha jól emlékszek, akkor maláj kajálda volt, de nem lett a kedvencem.

És, hogy mitől Agile ez a vacsora? Hát mert az eredetileg eltervezett célpont már be volt zárva (este 10 elmúlt már), és azután egymást kérdezgettük, hogy akkor most merre? Így mi voltunk az ügyfél is, és 5 percenként értesültünk a legfrissebb eredményekről, és módosíthattunk a célponton. Igaz, hogy fejlesztés nem volt, de attól ez még bizony Agile vacsora volt :)