Hoppá, kissé régen jelentkeztem :)
Kirándultunk egy kicsit Malajziában az elmúlt 2 napban. Melaka-ban voltunk, és azért mentünk oda, mert volt ott egy Barcamp (azt hiszem korábban már írtam a szingapúri Barcamp-ről). Röviden: jó buli volt az utazás.
Kicsit részletesebb beszámoló alant olvasható.
Péntek este 18:30 körül indultunk el taxival a woodlands-i buszállomásra. Innen busz vitt minket a határátkelőhöz. Félelmetesen rengeteg ember volt, aki el akarta hagyni Szingapúrt: több mint 1 órát álltunk sorba, mire elviszgették az embereket a határ szingapúri oldalára, ahol kijelentkeztünk az országból. Valamilyen oknál fogva a 170-es számú buszok voltak azok, amelyek nekünk jók voltak. Kérdeztünk embereket, akik sorban álltak, és olyasmit mondtak hogy minden busz ugyanoda viszi az embereket (t.i. a határátkelőhöz), szóval nem teljesen értettem hogy miért éppen abba a sorba álltunk...
Kijelentkezés után egy másik busz átvitt minket a kontinensre, a határ maláj oldalára, ahol bejelentkeztünk az országba. Gond nélkül beengedtek.
Innen egy újabb busszal elmentünk Johor Bahru-ba, a buszállomásra. Itt találkoztunk Preetam-mal, akit errefelé márcsak Mr. Barcamp-nek szólítanak, mivel az utóbbi időben szinte mindegyik Barcamp-en ott volt a környéken, és ő rendezte a szingapúri barcamp-et.
Senki nem fogja kitalálni, hogy mire készültünk a buszállomáson... egy újabb busszal Melaka-ba szerettünk volna eljutni. De kiderült, hogy a közvetlen járatból az aznapi utolsó már elment, így a Kuala Lumpur-ba tartó buszra tudtunk jegyet venni 30 ringgit-ért fejenként (kb 14 sgd), amiről majd Malaka-ban leszállunk.
Amíg a buszra várakoztunk a buszállomáson, ettünk valamit. Vannak ott ilyen utcai árúsok, ahol ettem egy nagyon fincsi tonhalas murtabak-ot, ami 5 ringgit-be került (kicsit kevesebb mint 2.5 sgd). Bőven megérte az árát :) Mire végeztünk a kajával, pont mentünk a buszra. De mint kiderült kár volt sietni, mert a buszon még vártunk kb fél órát. Na, de egyszer csak elindultunk... ekkor derült ki, hogy a busz igencsak nem mai darab lehetett, merthogy éktelenül nyikorgott valami, feltehetően a lengéscsillapító. Amúgy sem tudok a buszon aludni, de ez aztán méginkább lehetetlenné tette. Nem mellesleg a légkondi is olyan erős volt, hogy két pólóban, törölközővel takarózva is fáztam. Úgy, hogy a közvetlen ránk jövő légkondi el volt zárva. De a busz közepén fújták be a dermesztő hideget...
Na mindegy, kb 4 óra alatt elérkeztünk arra a pontra, ahol leszálltunk a buszról (talán 6-an szálltunk le itt a harmincvalahány utasból). Ez azt jelenti, hogy ahol az autópálya (lehet hogy inkább csak autóút) elágazik Melaka felé, ott megállt a busz, és leugráltunk róla, majd az út mentén elsétáltunk a közeli autópálya fizető kapukhoz, majd valami vendéglő szerűséghez. Számomra meglepő módon malajziában nem lehet csak úgy taxit hívni, ott (még?) nincs rendesen kiépítve a diszpécser hálózat. Szerintem ez fasszág, nem értem hogy tudnak így közlekedni. Na mindegy, fél óra múlva sikerült egy taxit fogni, hajnali 2 körül, aki éppen JB-ből (Johor Bahru rövidítve, errefelé mindenki csak JB-nek, vagyis dzséjbí-nek mondja) jött hazafelé.
Ő elvitt minket a városig, ahol Preetam kinézett egy jó kis hotelt: Kings Hotel. Minden nagyon szép és jó. Lett volna, ha van üres szobájuk. Csakhogy nem volt. Preetam még nem tapasztalt ilyesmit (pedig ő aztán rengeteg felé járkál) hogy egy maláj hotel tele van, így eszébe sem jutott előre foglalni. Viszont a taxi meg közbe elment, és a hoteles csaj nem tudott taxit hívni. Még jó hogy én benyögtem a taxiban hogy éhes vagyok, így megálltunk egy McDonald's-nál egy kis utánpótlásért. Jobb híján leültünk egy (aznapra már bezárt) kávézóban, amelyik a hotelhez tartozik, és van nyitott helyisége, ahol voltak asztalok meg székek. Kicsit később Preetam meg akarta próbálni rábeszélni a recepciós csajt, hogy valami megoldást találjon már ki, de közben ő is lefeküdt aludni... Mármint a csaj.
Szóval ott vártunk reggelig, Tomi tudott aludni egy pár órát az összetolt székeken, de nekem nem sikerült sajna.
Reggel felültünk egy buszra, ahol elmentünk a végállomásig. A buszon külön ember volt a jegyárús, nem lőcsölték rá ezt is a buszvezetőre, mint odahaza. Egy jegy 1.7 ringgit volt. A busz 1 ajtós volt egyébként, és szerintem lehetett vagy 30 éves, mert csomó helyen lejött már a festék, de legalább nem nyikorgott. A leszállási szándékunkat úgy kell jelezni (vagy legalábbis a többi utas úgy csinálta), hogy szólni kell a jegyárúsító fickónak (aki amúgy a buszvezető mögötti ülésen ült), aki a mennyezeten megnyom egy gombot, ami berregő hangot ad, amit hall a sofőr, és megáll a következő megállónál. De hogy miért nem bekiabálásos alapon megy a dolog, azt nem értettem, hiszen a sofőrnek nincs fülkéje, egy légtér az egész busz...
Naszóval a busz végállomásra megérkeztünk kb reggel 8 óra felé, ahonnan taxival bementünk a városközpontba, és kerestünk egy szállodát. A taxi tán 20 RM volt összesen (RM a "ringgit malaysia" rövidítése, így van rajta a bankjegyeken is). A szálloda 3 ágyas volt, 240 RM-be került 1 nap (csak 1 napra vettük ki, mivel vasárnap már jöttünk vissza).
Aludtunk egy kicsit, majd lementünk enni. A szálloda amúgy itt van a térképen.
Látható, hogy mellette van valami kajálda, oda sikerült bemennem. A google maps-en van hozzá értékelés, amely szerint pocsék a kaja ott. És tényleg. De legalább drága is volt, 7.9 RM.
Kaja után én még mindig nagyon álmos és fáradt voltam, így visszamentem a hotelbe és aludtam tovább, a többiek elmentek a barcamp-re. Ez talán kora délután lehetett, de már nem emlékszem mikor, túl fáradt voltam.
A barcamp után afterparty volt valahol, nem messze a hoteltől, és az volt a tervem hogy oda azért megpróbálok elmenni. Na, ez nem jött össze, valahogy sose sikerült megfelelően koordinálni a csapatmozgásokat (sms-ben, mert a telefon vonal valamiért nagyon ratyi volt), így aztán csak jártam egyet a városban, meg elmentem vacsorázni. A vacsorát egy turistás helyen ejtettem meg, de így is csak 17 RM volt mindössze, és legalább jó volt. Szóval csak mászkáltam, meg csináltam pár fényképet az érdekesebb dolgokról. Szép a város amúgy, sok látnivaló volt még éjjel is, bár az is igaz hogy a túristák által kedveltebb helyeket látogattam meg.
Esetleg néhányan csodálkozva olvassák, hogy egy idegen városban, éjjel, egyedül hogy mertem csak úgy "mászkálni". Hát volt nálam telefon, amelyben van gps, és a google maps-ban letöltöttem a város azon részét, amelyben voltam. Így mindig pontosan nyomon tudtam követni hogy hol vagyok, és hogy hova szeretnék elmenni. A google maps van olyan rendes, hogy internet nélkül is megjeleníti a térképet, egyszerűen a letöltött képeket mutatja meg. A hotelt meg bejelöltem hogy hol van, így nem tévedtem el.
Közben tovább egyeztettem Tommal hogy éppen hol járnak, meg én hol vagyok, de nem sikerült összetalálkoznunk.
Rossz irányba indultam el, és bejártam egy nem annyira népszerű részét is Melaka-nak: nem olyan nagyon vészes a környék, bár kicsit félelmetesek a kihalt szűk kis utcák, de azért nem történt semmi baj. Az elugottabb utcák elég koszosak, és a házak is elég rozzantak néhol, de azért még bőven elviselhető. Főleg, hogy malajziában szinte mindenki beszél angolul, így nem nehéz megértetni magamat. És nem mellesleg ők is a latin betűkészletet használják, így még ha nem is tudok valamit, azért legalább elolvasni el tudom, és meg tudok kérdezni valakit. Ilyen szempontból jobb, mint thaiföld.
Mászkálás után visszamentem a hotelbe, mert már megint nagyon fáradt voltam. Tomiék hajnali 2 körül értek vissza a szállodába, ezután már csak aludtunk.
Reggek kijelentkeztünk a szállodából, majd elmentünk a barcamp-re (ha már egyszer ezért jöttünk ide :)), ami kis hangulatos volt, nem voltak sokan. Meghallgattam pár előadást, meg beszéltem pár emberrel, meg volt ebéd is, szal teljesen zsír volt a dolog. Kár hogy a szombati napon nem sikerült rendesen részt vennünk, mert érdekes dolgokat tudtam meg.
16 óra felé elindultunk hazafelé, hogy ne érjünk vissza túl későn Szingapúrba. A visszafelé jövet az odaút tulajdonképpeni tükörképe volt, vagyis:
- taxi a buszállomásig, 15 RM (bár ez egy másik buszállomás, de itt is ettem egy tonhalas murtabak-ot. Megtetszett, na :))
- busszal el JB-be az ottani buszállomásig, 19 RM / fő
- innen tovább a maláj határra a 170-es busszal
- kijelentkezés után, a határ túloldalán, a két határ között szintén a 170-es busszal mentünk tovább
- a szingapúri határon átjőve (ki gondolta volna?) a 170-es busszal elmentünk a lakásunktól nem túl messze levő helyre, ahonnan simán hazasétáltunk.
Közben persze minden buszra hosszabbnál hosszabb sorok voltak, úgyhogy éjfél felé értünk haza.
Ezek a határra menő buszok egyábként a szingapúri EzLink kártyával használhatók, a maláj oldalon lévők is, és oda-vissza összesen került 3-4 sgd-be.
Összefoglalva, ez a kis kirándulás összesen kb 100 sgd-be került, ami ahhoz képest nem sok, hogy a thaiföldi útjainkon a repülőjegy önmagában 250 sgd körül volt. Szép hely Malajzia, és a maláj csajok is szépek, szóval még szeretnék visszatérni ide :)
